Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
268 Csupor István A tiszafüredi gyűjtés (ltsz.: 78820-78897) természetesen javarészt helyi fazekasmunkákból állt, ám a mázas edények mellett nem egy feketeedényt is behozott Györffy. Ezek közül is kitűnik egy fekete Miska-kancsó (!) (ltsz.: 78830), több kanta (ltsz.: 78851-78854), fekete korsók (ltsz.: 78859-78860), két fekete lisztesbödön (ltsz.: 78861-78862), mozsár (ltsz.: 78873-78874), szűrőkanál (ltsz.: 78874) és egy gyertyamártó (ltsz.: 78877). Ezenkívül több mázas Miska is származott Füredről (ltsz.: 78832-78837), ezek közül egy 1852-es évszámot viselő valószínűleg Katona Mihály munkája (ltsz.: 78837). Mindenesetre Györffy- nek ez a füredi gyűjtése (részletesebben lásd Szilágyi 1984c) jelentette később az alapját Viski Károly ismert művének, a Tiszafüredi cserépedények című munkának (VlSKi 1932a). Egy 1788-as mátkatál is a Néprajzi Tárba került 1909-ben báró Nyáry Alberttel történő csere révén: e különleges tárgy egy tányér és egy kicsi kancsó egybeépítésével keletkezett, talán Mezőcsáton készült, és máig is egyedülálló forma a gyűjteményben (ltsz.: 78976). Egy vásárlásban egészen ritka erdélyi szász edények szerepeltek, többek között néhány évszámos, madaras besztercei tál is (ltsz.: 80344-80347). Egy érsekújvári gyűjtést az emel ki a többi közül, hogy ónmázas, szűkszájú bokályaink zöme ebből a tételből származik (ltsz.: 80900-80912), illetve egy későbbi, Nyitra megyei gyűjtésből (ltsz.: 81041-81056, 81157-81158). 1909-ben Györffy Beluleszkó Sándorral Kalocsán is járt, és az ottani fazekastárgyakból is válogatott a múzeum számára egy sorozat edényt (ltsz.: 77219-77248), majd 1911- ben Udvarhely megyében is gyűjtöttek együtt (ltsz.: 95053-95068). Györffy még ebben az évben Hont megyét is felkereste, ahonnan olyan kerámiatárgyakkal tért vissza, amelyek körvonalazzák a szlovák Bakabánya és Béld fazekasainak stílusát (ltsz.: 86903-87177, 92487- 95598). Györffy 1912-es, igen alapos gyűjtésével (ltsz.: 95171-95308) hozzájárul a Fekete- Körös völgyének feltárásához is: Belényes, Lehecsény, Dusafalva és több más, kisebb fazekasfalu termékeinek azonosítása ma is csak az ő munkája (főleg leírókartonjai) alapján lehetséges, mert ezeknek a gyűjtőutaknak tanulmány formájában történő összegzésével haláláig adós maradt (vö. Györffy 1986. 185-191). Sztripszky Hiador 1910-es tiszabogdányi gyűjtése a Felső-Tisza-vidék görög rítusú egyházainak életére világít rá a vallással összefüggő cserépedény-használat oldaláról. A különleges, bizáncias stílusú tárgyakat a Kárpátokon túli hucul fazekasok készítették (ltsz.: 88390- 88409), akárcsak azt a kályhát, amelynek csempéit szintén Sztripszky vásárolta meg a múzeum számára (ltsz.: 88409, valamint az újraleltározás miatt még 58.45.1-58.45.68). Egy egészen különleges és mindeddig egyedülálló funkciójú tál is eljutott a későbbi kerámiagyűjteménybe 1911-ben, mégpedig Grünbaum Gyula műkereskedő csornai gyűjtése révén. A tál a wilhelmsburgi keménycserépgyárban készült, mégpedig szédertálként9 (ltsz.: 888887). Nagyon jelentős tárgycsoportnak számít a gyűjteményben a decsi rajztanár, Ács Li- pót által összegyűjtött sárközi anyag, amelyben a hagyományos mórágyi edények mellett főleg bajai tárgyak voltak, sőt egy teljes kályhát is tartalmazott (ltsz.: 91951-92010, 94850- 94856). Ács Lipót, az ismert iparművész és tanár az 1910-es években a Néprajzi Múzeumnak is munkatársa volt, bár miniszteri rendeletre 1914 szeptemberétől az újpesti gimnázium9 Erre az ünnepre utalnak a tál héber feliratai is: az eredeti leltárcédulán szereplő adatokat (és azok pontosítását) Kresz Mária egészíttette ki az 1960-as években Scheiber Sándor egyik tanítványa, Sahm Imre elmondása alapján.
