Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

Textil- és viseletgyűjtemétiy 243

A textil- és viseletgyűjtemény történetét átte- A textil- és viseletgyűjtemény kintve összegzésként megállapítható, hogy fej- állomónya lesztése a néprajztudomány történeti irányzatainak megfelelően, illetve a meghatározó egyéniségek elképzelése szerint alakult. A gyarapításban igen sok szempont, s az, hogy máig élő kultúráról van szó, magyarázza az állomány dinamikus növekedését napjainkban is. Jelenleg a különféle címen és rangban a gyűjteményben található tárgyak száma megközelíti az 50 000-et. A törzsanyagban érvényes leltári számmal ellátva 1998-ban 44 367 tételt regisztráltak. Helyesebbnek tűnik a tételszám használata, a tétel- és darabszámnak a leltározáskor is tapasztalható keveredése miatt. Ez nemcsak a páros testrészek viseletdarabjainál van így (lábbelik, harisnyák, fülbevalók), hanem a több részből összeálló egységeknél is (főkötők, pólyázókészletek stb.). Ehhez csadakozik az egy leltári számon szereplő különféle daraboknak, valamint kétezres körüli meny- nyiségben a téves számú, számát vesztett és érvénytelen leltári számú tárgyaknak a sora. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a tényleges darabszám jócskán meghaladja a fenti tételszámot.

A törzsanyagon kívül a gyűjtemény nagy számban tartalmaz kiállítási segédanyagokat (alsószoknyák, ágyneműk, parókák, pántlikák, bokréták stb.), illetve az együttesekhez szervesen hozzátartozó, de más gyűjteményekbe illő vagy beosztott műtárgyakat (kosár, bot, imakönyv, olvasó, pipa stb.). Külön leltározott kollekciót képez a csere és ajándék célját szolgáló (CSA) és az új népművészeti textiltárgyak (UNT) összesen közel 500 darabja. Mindkét egységben találhatók olyan tárgyak és együttesek, melyek érdemesek arra, hogy a törzsanyagba átkerüljenek. Ilyenek a korábban már említett sióagárdi viseletek és egy hollókői idős asz- szonyhoz Ülő öltözet (ltsz.: CSA 85.82-85.116, CSA 78.60-78.67, 78.71-78.72, 78.74, 78.94). Az 1950-es évek kordokumentumainak számítanak a Rákosi Mátyás 60. születésnapjára ajándékozott dísztárgyak, melyeket maga Rákosi adományozott a múzeumnak (CSA 317, 320, 321, 323, 325 stb.). Az ÚNT az 1950-es években, az országos népi iparművészeti mozgalom hatására jött létre, de az újonnan készült textilek éppúgy részét képezik, mint a muzeális darabok. Fejlesztése az 1960-as évek végétől megszakadt, így a népi iparművészeti mozgalomról sem tud képet adni. Gyarapítását nem tartom kívánatosnak, hiszen ennek a napjainkig fennmaradt mozgalomnak megvannak az intézményesített gyűjtőhelyei. A CSA fejlesztésére azonban továbbra is szükség van, hiszen ezzel kiváltható a törzsanyagból való elajándékozás. Megjegyzendő, hogy bár a nagy műtárgycserék nem kerülték el ezt a gyűjteményt sem, majdnem mindig csak a nélkülözhető, másod-, harmadpéldányokat érintették (kivételként talán csak az 1930-as finn múzeumi cserét lehet említeni, amikor is 19. század végi gyűjtésekből származó darabok is átadásra kerültek). A textil- és viseletgyűjtemény nem kezeli, csak őrzi az átányi monografikus kutatás idevágó tárgyait.

A textil- és viseletgyűjtemény és a Magyar Osztály szinte minden gyűjteménye között vannak átfedések (például a gazdasági élet textiljei, kis népviseletes modeilbabák, a testápolás kellékei, a népszokások textil- és viseletanyaga, keretezett esküvői koszorúk stb.), ezek tisztázására és rendezésére 1995-ben a Nyilvántartási Osztály akkori vezetője, Balogh János- né Horváth Terézia részéről kísérlet történt, de az általánosan megnyilvánuló érdektelenség miatt megoldás nem született.

A textil- és viseletgyűjtemény tematikailag öt fő részből tevődik össze. Akárcsak a nemzetiségi összetétel vizsgálatakor, itt is csak becslésekre lehet szorítkozni.

Az első és legnagyobb egységet (kb. 59 százalék) a viseleti darabok és együttesek képezik. A testi ruhadarabok nagy száma a sokfajta öltözetdarabban, a kiegészítők sokaságá-