Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
Textil- és viseletgvűiteménv 237 A nemzetiségi összetétel alakításában határozottan megfigyelhető N. Fülöp Katalinnak az a törekvése, hogy Jankó János programjának szellemében a teljes Kárpát-medence textilkultúráját egybefogja, a folytonosság biztosítása és az összehasonlító kutatások céljából. Ezért a fél évszázados kimaradások, akadozások után a kínálkozó lehetőségeket kihasználva, elsősorban a múzeumba beáramló holmikból újból jelentős számban vásárolt romániai rutén, szász és román anyagot. Az országhatáron belül pedig különösen a szlovák nemzetiség tárgykészletét bővítette. Gyarapításaiból ugyanakkor az is kitűnik, hogy az egész régió vonatkozásában a készítés-, forma- és díszítésbeli, valamint a használat során tapasztalható kapcsolódások és sajátosságok vezérelték, s csak másodsorban a nemzetiségi hovatartozás. A megszerzett műtárgyak körében N. Fülöp Katalin a lakás- és háztartási textíliákat már nagyobb arányban gyarapította, mint a viseletre jobban koncentráló Fél Edit (1950 és 1970 között az új gyűjtéseknek kb. 15 százalékát, 1970 és 1994 között pedig már kb. 37 százalékát tette ki a lakástextília). Bár továbbra is fontos maradt az együttesek gyűjtése, ez már nem volt olyan nagy mértékű, mint Fél Edit idejében. Az alkalmi vásárlásokból adódóan inkább a sokféle szempont szerint összeállítható sorozatok kiegészítése, a hiányok pótlása valósult meg. Ehhez hozzájárult, hogy a teljes szobabelsők gyűjtését a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum önállósulása után már nem tartotta kiemelt feladatának a múzeum (K. CsiLLÉRY 1973. 110-111), bár N. Fülöp Katalin monografikusnak induló uszódi gyűjtése (ltsz.: 86.35.1-86.35.32) 1985-ben, valamint a „kollektív” besenyőtelki56 és mezőkövesdi57 kutatás eredményezett textilekkel felszerelt szobabelsőket. A vetett ágyak együttest alkotó textilneműi viszont továbbra is szép számmal gyarapították a gyűjteményt (például Mezőberény- ből, Lövétéről és az áttelepült moldvai csángóktól N. Fülöp Katalin), sokszor bútorzat nélkül is. Közülük N. Fülöp Katalin módszeres munkájának köszönhetően a széki díszágy (ltsz.: 87.38.1-87.38.9) időbeli alakulása, fokozatos dúsítása tárgyakban is nyomon követhetővé vált. A viseletegyüttesek megszerzésében N. Fülöp Katalin az elődök szempontjait követte, illetve részben továbbfejlesztette. A kalotaszentkirályi és szakmári kelengye után a Somogy megyei Bürüsről megszerzett stafirunggal árnyalhatóbbá váltak a hozományok összeállításának a 20. században kialakult átmeneti formái. A gazdagnak számító, 308 darabos bü- rüsi kelengyét orvosnak kitanított tulajdonosa csaknem érintedenül megőrizte, ezért hitelesen és teljességében kerülhetett a múzeumba. 1951-es házasságkötésre készítették el a hagyományok alapján, de az életformaváltásnak megfelelően, ezért már csak lakás- és háztartási textilekből és néhány kötényből állt. Három generáció egy évszázadot átívelő hagyatéka, takács-, háziszőttes és gyáriáru-készlete rakódott itt egymásra, reprezentálva az ormánsági s a környékbeli gazdag szövőhagyományokat és az átalakulást (ltsz.: 86.90.1-86.90.308). Folytatódott a köznapi, egyszerű holmik gyűjtése. N. Fülöp Katalin (Fél Edit és Hofer Tamás megkezdett kutatásait folytatva) a Mezőségről egyszerű, sima csuklyás szűrgallért s egy nyersszínű, házilag szövött posztóharisnyából, ujjasból és kucsmából álló öltözetet 56 A besenyőtelki gyűjtésből a textil- és viseletgyűjteménybe került tárgyakat 1985-ben az alábbi törzskönyvi sorszámon leltározták be: 64-66, 68-69, 72, 74-75, 78, 81-87, 89, 92-104, 107-112, 114, 116-119, 121, 123-134, 136-137, 139-141, 143-144, 146-153, 155-157, összesen 421 darab tárgy. 57 A mezőkövesdi gyűjtésből a textil- és viseletgyűjteménybe került tárgyak az alábbi törzskönyvi sorszámon szerepelnek: 80.106-80.107, 81.12, 81.24, 81.27, 81.45-81.47, 81.49-81.50, 81.54, 81.56-81.58, 81.60-81.61, 81.120, 82.10, 82.17, 82.21, 82.23, 82.105, 85.159, 85.176, 87.53, összesen 144 darab tárgy.
