Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
Textil- és viseletgűjtemém 233 ség nem volt teljesen új a gyűjtemény történetében, hiszen Bátky Zsigmond a 19. század végén már élt a lehetőséggel, mégis Fél Edit által vált később gyakorlattá a gyűjtemény egyes tárgyainak vagy tárgycsoportjainak ezzel a módszerrel való utólagos értelmezése (Fél 1963a). A korszak szerteágazó, többnyire a múzeum tárgyanyagát feldolgozó irodalmából az országos gyűjtőhálózat működtetése szempontjából Fél Editnek a népviseletről és népi hímzésekről írott tájékoztató füzetei érdemelnek figyelmet (Fél 1952; 1953; 1964). A klasszikus kérdőív a szaktudomány igen sokféle vizsgálati szempontjai miatt nem honosodott meg, helyette inkább kisebb összefoglalások, gyűjtési útmutatók készültek. A mintagyűjtemények közül a felélesztett, de nemsokára újból elhalt Magyar népművészet sorozat két kötete foglalkozott a Borsod megyei hímzésekkel, de nemcsak a gyűjteményi anyagra építve (DajaszAszynÉ Dietz 1951; 1953). Megemlítendő még Fél Editnek a nemzetiségi anyagot is bemutató Baranya és Bács megyei, Varga Mariannának pedig a hódmezővásárhelyi hímzéseket közrebocsátó kötete (Fél 1966; VARGA 1968). A tárgymonográfiákból sarjadóan ebben a korszakban jelentkezett a múzeumi anyagot közzétevő tárgykatalógusok műfaja. A textil- és viseletgyűjtemény vonatkozásában az elsőt Gáborján Alice készítette el a magyarországi csizmákról, a technikai és művelődéstörténeti háttér kidolgozásával (GÁBORJÁN 1959). Munkásságával leginkább Gáborján haladt Györffy István nyomdokain, mind legfontosabb témaválasztásaiban, azaz a parasztság számára dolgozó csizmadia- és szűrszabómesterség készítményeinek vizsgálatával, mind pedig igen erőteljes művelődéstörténeti szemléletével. Fél Edit is elkezdte a gyűjtemény tarisznya- és vászonruha- (ing-, pendely-, gatya-) anyagának a feldolgozását, de a munka befejezetlen maradt (EA 12378;55 Fél 1982). A történeti feldolgozások közül Kresz Máriának az írásos forrásokra és a képi ábrázolásokra épülő Magyar parasztviselet (1820-1867) című kötete kiemelkedő. A tematikus kutatásban Fél Edit legtovább a hímzések terén jutott. 1961-ben megjelent munkájában még kiegyensúlyozottan tárgyalta a teljes témát, a testi ruhadarabok, a lakás- és háztartási textilek díszítményeit, úgy a házi, mind a kisipari készítményeken (Fél 1961a). Később leszűkítette a kört „a ház öltözetét alkotó vászonneműekre”, illetve Palotayhoz hasonlóan azoknak csak a kivarrott részével foglalkozott. Elemzései kiterjedtek a kompozíció, minta és motívum vizsgálatán túl a varró személyére, valamint az alkotás megszületésének körülményeire (Fél 1976). A népviseletes tájmonográfiák sorában Horváth Teréziának Kapuvárról szóló kötete érdemel figyelmet (B. Horváth 1972b). Fél Edit „mélyfúrásait” egészíthette volna ki ez az alapos, sokoldalú, mélyreható kutatás, ha a tárgygyarapítást is célul tűzhette volna ki. A sárközi népviseletről írott összefoglaló és összehasonlító jellegű tanulmányát (FÉL 1950; magyarul 1991b) követően Fél Edit az 1950-es évektől folyó népművészeti kutatásba sűrítette mindazt a viselettel és a népi textilműveltséggel kapcsolatos tapasztalatát és ismeretét, melyet a gyűjteménygyarapítás során megszerzett. Ezekre támaszkodva dolgozta ki a népművészet stíluskorszakainak rendszerét, amelyet először az 1953-ban rendezett népviseleti kiállítás (vö. Fél 1955) vezetőjében fogalmazott meg, majd Hofer Tamással és K. Csilléry Klárával közösen bővítették, s így lett egyre kidolgozottabb (Fél 1955. 14-16; Fél-Hofer-K. Csilléry 1969). Az új szerzemények értékelésében hasznosak voltak a Néprajzi Értesítőben rendszeresen megjelent gyarapodási beszámolók és a gyűjtemény kalotaszentkirályi kelengyéjét feldolgozó tanulmány (Fél-Hofer 1969b). Csak sajnálható, hogy Fél Edit a hímzések motívumvizsgálatáról készült műve máig kéziratban van, és a halottas készületekről és gyászruhákról tervezett feldolgozása már nem készülhetett el. 55 EA 12378/1975. Fél Edit: A Néprajzi Múzeum magyar ingei. Pendelek. Gatyák.