Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

Textil- és viseletgvűitemény 223

összesen 14 985 tárgyat találtak (NMI 200/1937). Már a revíziót is megnehezítette a raktár túlzsúfoltsága és az azonosításra alkalmatlan nyilvántartás. Bár készültek korszerű, a műtárgy eredeti tulajdonosára, a nemzetiségre és a megszerzés körülményeire is utaló kartonok (például Györffy szűrleírásai), mégis „a régi leltári cédulák 80%-án semmitmondó egysoros megjelöléseken kívül (például ing, lepedő, kötény, szoknya, stb.) alig volt valami közelebbi adat” (Bartucz 1939. 93). A revízió tanulságaként és K. Kovács László finn példák nyomán megfogalmazott, a forma és funkció részletezését előíró korszerű leltározási kézikönyve (KOVÁCS 1939b; lásd 3. számú melléklet) alapján 1938 és 1942 között végezték el „az egyes daraboknak pontosabb leírás által való identifikálását... az azonosságot meghatározó méreteknek, színezésnek, mintáknak stb.” lejegyzését, rajzok és fotók készítését (Bartucz 1939. 93; Domanovszky 1942c. 89).

Az 1930-as években kezdett sürgető szükséggé válni a módszeres s szakszerű állag- védelem. Fél Edit a maga teljes körű muzeológiai érdeklődésével az elsők között volt, aki a külföldi irodalomban is tájékozódva cikksorozatot szentelt a témának, s maga is igyekezett jobb raktározási és kezelésmódot meghonosítani a gyűjteményben (Fél 1938-1939).

A háborút és az ostromot a gyűjtemény legnagyobb része becsomagolva, a Magyar Nemzeti Múzeum pincéjében vészelte át. A textilraktárban csak kisebb tárgycsoport (Fél új szerzeményei, kicsi viseletes modellbabák, hat palóc kötény üvegezett keretben az igazgatói irodából, a később megérkezett erdélyi népművészeti kiállítás anyaga), a textilraktár felé vezető folyosón, szekrényekben két felöltöztetett kosztümbaba, a szekrények aljában ékszerek és a házban felszerelési tárgynak használt négy torontáli szőnyeg maradt (NMI 44/1945, Fél Edit jegyzőkönyve). A kinnmaradt tárgyak részben áldozatul estek a fosztogatásoknak: a katonák a „nagy hideg miatt a Múzeum minden zegét-zugát felkutatták. Minden mozgatható textíliát magukra vettek és azzal takaróztak. A folyosón lévő kosztüm-babák ruháit letépdes- ték. Az ajaki babát is csak üggyel-bajjal tudtam a kezükből megszabadítani...” (NMI 44/1945, Márkus Mihály jelentése). A háborús pusztulás pontos számadatait nem ismerjük, de Fél jegyzőkönyvéből kiderül, hogy például a másik, mezőkövesdi viseletes bábunak csak a szoknyája, fej- és vállkendője maradt meg, és két torontáli szőnyegnek, valamint az erdélyi kiállításról visszajött kollekcióból is többnek lába kelt. A ládázott s elmenekített anyagból viszont a bőrmunkák súlyos penészkárosodást szenvedtek, melynek megszüntetése Fél Edit érdeme volt, és csaknem két évet vett igénybe (Balassa 1993. 18).

Az 1945 és 1970 közötti a korszakot az 1947-es A gyűjtemény története 1945 és belső múzeumi átszervezés határozta meg, 1970 között melynek értelmében a textil- és viseletgyűjtemény a Magyar Osztály különálló egységévé vált. Vezetője továbbra is Fél Edit maradt, aki 1951 és 1956 között az osztályvezetői posztot is betöltötte. Meghonosított újításai túlléptek a múzeum falain, mind a gyarapítási szempontok, mind a leltározás-nyilvántartás korszerűsítése tekintetében.

A textil- és viseletgyűjtemény fejlesztésének ez a szakasza még inkább összeforrott Fél Edit nevével, mint a korábbi korszak Györffyével. Intenzív és céltudatos tevékenysége eredményeként a gyűjtemény - a 20. század eleji iramot is meghaladóan - kiugróan gyors gyarapodásának indult. Az állomány 1972 végére elérte a 36 799-es tételszámot, ami az 1937-es revízióhoz képest 16 396 többletet jelentett, és 16 százalékkal meghaladta a megelőző időszak növekedési ütemét (4. számú melléklet). A magas értékhez hozzájárult a külön