Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
222 Katona Edit hogy az ajándékozó neje által bábura öltöztetett ruhát azonnal betették a kiállításba (Gonyey 1936. 158-159). A martosi női viseletről szóló tanulmányában (a gyűjteményi anyagra mint a tudomány egyik forrására támaszkodva) a kutatásban és a tárgygyűjtésben egyaránt fontos új szempontokat vetett fel azzal, hogy megkísérelte az öltözet elemeinek térbeli elterjedtségét, időbeli rétegzettségét körülhatárolni, s ezen keresztül a helyi specifikus jegyeket meghatározni. A ruhadarabok funkciójának és jelzéseinek feltárásával pedig a múzeumba került martosi anyag tartalmi hátteréül is szolgált. A szóban forgó leltárcédulákon szintén olvashatók vázlatosan ezek az adatok, de nincsen rajtuk utalás a később megjelent dolgozatra, ezért nem aknázhatók ki még jobban a mindennapi muzeológiai gyakorlatban (FÉL 1942a). A textil- és viseletgyűjteménnyel kapcsolatos további fontosabb feldolgozásokat részben a már említett táj- és tárgymonográfiák (Jankó 1892a; 1893a; 1896b; Gyorffy 1930), részben Györffy szigorú történeti szemlélete hatotta át. Az első csoportba Fél Edit martosi és túrái viseletfeldolgozásai, a másodikba pedig a magyarországi ujjatlan felsőruhákról (Fél 1936) és Újváriné Kerékgyártó Adriennek a női fejviseletekről írott kitűnő munkái tartoznak (Ú. Kerékgyártó 1936; 1937). A történeti szemléletet Palotay Gertrúd képviselte, aki mint szerződéses alkalmazott a feldolgozásban és nem a tárgygyűjtésben kamatoztatta tudását. Ő vette először kézbe teljeskörűen és széles látókörrel a hazai hímzéstémát. S ahogy a női ingeknél, úgy a hímzések mintakincsének tanulmányozásakor a paraszti munkákat mindig az úri darabokkal, a külföldi párhuzamokkal együtt a különféle stílus- és divathatásokkal összefüggésben vizsgálta, és kultúrtörténeti háttérbe ágyazta (Palotay 1931; 1937; 1938a; 1940a). Az oszmán-török eredetű hímzéselemekről két nyelven megjelent könyvében (PALOTAY 1940a) több tárgy hátterét, párhuzamait tárta fel, bár a Néprajzi Múzeumon kívüli leltári számokat nem hivatkozta meg. Különösen sokat foglalkozott az erdélyi hímzésekkel (Palotay 1937; Palotay - Szabó T. 1941). 1940-ben Haáz Ferenccel és Szabó T. Attilával együtt alaposan felmérték a testi ruhadarabokra, valamint a lakás- és háztartási textilekre kiterjedően az erdélyi vászonhimzéskészletet. Publikációjukban feltérképezték és megpróbálták tisztázni lelőhely és nemzetiség szerinti hovatartozásukat. Feltárták a hiányokat, és pontokba szedték a hímzésgyűjtés alapkérdéseit (Haáz-Palotay-Szabó 1940). Eredményeiket csak részben vezették rá a kartonokra. A gyűjtemény átvételével Fél Editre hárult a Hungária körúti épületbe költözés óta ki nem alakított raktári rend gondja: „A teljes gyűjteményi anyag akkor egymással elkeveredve volt. Györffy István intencióinak megfelelően szakcsoportok szerint válogattam széjjel, a szakcsoportokon belül megyei rendszerben, s az egyes megyéken belül pedig számrendi sorban. Ilyenformán a tájékozódás, egy-egy objektum megtalálása a járadan számára is könnyű volt, mivel a megyékkel lent és a szakcsoportokkal fent címkézett dobozok az óramutató járásával egyirányúan voltak elhelyezve, következetesen egymás mellett az ingek, a szoknyák és a többi. Együttesek összeállítására abban az időben nem volt mód.” (Fél 1970. 18.) A megyerend megvolt már Semayer idejében is, de a költözködés nyilván felborította, s mindent újra kellett kezdeni. Az első érvényes revízió elvégzése Fél Edit nevéhez fűződik, hiszen: „a textil raktár előbbi vezetői... Györffy... Gönyey... többizben végeztek ugyan több évig tartó revíziót, ezek... azonban a Gyűjtemény számszerű állagáról és esetleges hiányairól nem adnak képet, minthogy a tárgyakat a leltári könyvekkel darabról darabra nem hasonlították ösz- sze” (NMI 200/1937). A revizió eredményeként kaphatjuk a korábbi becslések után az első reálisabb (bár a tétel és darabszám keveredése miatt nem problémamentes) számadatot a gyűjtemény nagyságáról. Eszerint 13413 leltári számmal ellátott és 1572 szám nélküli, azaz
