Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
Textil- és viseleteyűjtemény 221 (ltsz.: 135740-135746), míg Martosról az Országos Protestáns Napok keretében rendezett kiállításhoz több öltözetet24 (csecsemő, fiatalember/vőlegény, fiatalasszony), valamint takácsszőttes, gyári gyolcs és karton ágyruháival együtt egy teljes szobabelsőt szerzett meg (ltsz.: 136244, 136289-136415). Méltatlanul elfeledett csúcsteljesítménye volt, hogy a 19. századi országos nagy szobabelsőgyűjtések után jó négy évtizeddel, 1939-ben hozta be „a múzeum első, a helyszínen hitelesen gyűjtött teljes szobaberendezését” (K. CsiLLÉRY 1993. 39). Fél Editet már ekkor is elsősorban a társadalmi szempontok tárgyi megnyilvánulásai izgatták. A viselet változatos jelrendszerének és színszimbolikájának megörökítése jegyében gyarapította a gyűjteményt a korábban megszerzett ormánsági főkötősorozat ellenpárjaként martosival.25 Egy asszony élete során a fejrevalói ugyanis az Ormánságban elszíntele- nedtek, kivilágosodtak, s végül fehérré váltak, míg Martoson egyre sötétebbek, majd feketé- sek lettek. Ebbe a sorba illeszkedett bele az a sárközi Sárpilisről való női ingsorozat, mely a 19-20. század fordulójától megközelitőleg 1930-ig terjedően dokumentálja az ízlés- és divatbeli változásokat (ltsz.: 135854-135857). Fél Edit gyűjteményfejlesztési koncepciójában a fent vázolt tendenciák érvényesítése mellett mindenkor igyekezett az elődök elgondolásait is figyelembe venni. így jól megfért egymás mellett a jobbágykor maradványaként a juhászok egyszerűen kikészített bőrnadrágjának (Kocs, ltsz.: 134842) vagy a mellet befedő s hátul keresztpántokkal záródó bélelt szövetmellesnek (Szakmár, ltsz.: 135734) a felkutatása és a kalocsai, új stílusú hímzések beszerzése (Szakmár, ltsz.: 135730-135734). 1938-as őrhalmi gyűjtése alkalmával már kitűnt Fél Editnek az a kifinomult érzékenysége, amellyel rátalált az olyan kultúrantropológiai jelzéseket hordozó tárgyakra, mint a pendely anyagából szabáskor levágott kis hulladékra, melyet rontáshoz vagy annak elhárítására őrizgetett tulajdonosa, és arra a csecsemőingre, amelyet szemmel verés ellen egyik oldalán a színén, másikon pedig a visszáján varrtak össze (FÉL 1938a. 244, 246; ltsz.: 136001, 135747). A ház- és emberi öltözetek folyamatos gyarapodása mellett a háztartási textíliák elhanyagolt csoportja Gunda Béla révén néhány, a mindennapi háztartásban nélkülözhetetlen kendővel, fazékhordó hálóval, ételes tarisznyával bővült.26 A véletlenszerű gyarapodások között muzeológiailag kiemelkedő értékűek is akadtak. Az 1938-ban a Mezőgazdasági Múzeumból profiltisztítás címén átadott hortobágyi csikós- és Békés megyei kubikusöltözetek27 késői folytatói voltak a millenniumi kiállítás háziipari csoportja óta megszakadt s a speciális foglalkozásokhoz kötött munkaruhák gyűjtésének. Kivételes esetnek számított az a teljes, ünnepi női kosztüm, amelyet Túráról ajándékoztak a múzeumnak (ltsz.: 134872-134882). Fél Edit általában szívesen készített a nagyobb terepmunkáiról beszámolót, de az utógyűjtésekkel és egy férfiöltözettel kiegészített túráiról alapos, az egész falu népviseletének történeti alakulására kiterjedő feldolgozást jelentetett meg: leírta azt az 1860 és 1937 közötti „ruhaéletet”, „amely az ajándékba kapott ruha előtt volt, azt, amibe az beletartozott és azt, ami abból lett” (Fél 1937. 84). Muzeológiai szempontból külön erénye és újdonsága a tanulmánynak, hogy a beküldött öltözetet tulajdonosán, az öltözködés menetében fotósorozaton örökítette meg, és a közölt egyes ruhadarabok fényképe mellett a leltári számokat is feltüntette. A korabeli tudósítás arról a részletről is beszámolt, 24 Ltsz.: 136214-136216, 136218, 136245, 136260-136262, 136274-136288. 25 Ltsz.: 130234-130242, illetve 136219, 136226-136227, 136237-136238, 136241. 26 Ltsz.: 136026-136028, 136693-136695, 136703, 138625-138628. 27 Ltsz.: 135767-135776,135794-135809, 135822.
