Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

az öltözet, mind a női kézimunkák témánál jelentős szerepük volt a ruhadarabokból és a díszítmény szerint csoportosított lakástextilekből összeállított sorozatoknak. A kiállításon igyekeztek kedvezni a közönségnek, ezért a felújított és divatba hozott buzsáki hímzésekből is kitettek néhány példányt. A kiállítás kalauza (BáTKY 1929) az első illusztrált vezető, ahol fekete-fehér, sőt színes képek is készültek a gyűjtemény „hagyományos” anyagú (vászon, gyapjú, bőr) tárgyairól, főként a téli ruhadarabokról. Az öltözeteket - helyesen - csak élő személyekről és nem a kiállított bábukról készült felvételeken szemléltették az ábrák.

Györffy István mint tanár a leendő szakemberek képzésekor a gyűjteményi anyagot is beillesztette az egyetemi oktatásba: „A néprajzi gyakorlatok egy részét - tanársegédeivel - a Néprajzi Múzeumban tartatta. Ott sorra került minden tárgycsoport. A népviseletet eleinte maga mutatta be... tanári szobája... a Múzeumban, tele volt... népviseleti darabokkal, szőttesekkel... A hallgatóktól elvárta, hogy lehetőleg minden tárgyat és annak a funkcióját is ismerjék” (KOVÁCS 1974. 139). Mindezek mellett „[sjokat köszönhetnek munkásságának és jóakaratú tanácsainak a kézimunka pedagógusok, akiket legnagyobb elfoglaltsága idején sem restek tanításaival, utasításokkal ellátni, hogy a magyar népművészetet hiteles formában vigyék át az oktatásba” (GöNYEY 1940. 110).

Az 1930-as évek közepe és a 2. világháború A gyűjtemény története közötti időszak a továbbra is visszafogott tárgyaz 1930-as évek közepétől gyűjtés, a belső múzeumi, nyilvántartási és raka 2 világháború végéig tározási munkák előtérbe kerülése és a generációváltás jegyében zajlott (Bartucz 1937. 495;

1939. 92). Györffy Istvántól 1934-ben Gönyey Sándor (NMI 200/1937), majd 1936-tól Fél Edit vette át a textil- és viseletgyűjtemény vezetését. A meghatározó nagy személyiségek sorában Fél Edit szolgálta a gyűjteményt a leghosszabb ideig, 35 évig (1935-1970), de anyagával úgyszólván a haláláig, 1988-ig dolgozott. Mellette Gönyey Sándor gyűjtői és feldolgozási, Palotay Gertrúd elméleti és leltározási tevékenységéről kell megemlékezni. A kutatónők belépése, először éppen a textil- és viseletgyűjteménybe, a „nőiesebb” témákon (mint például a nők házi foglalatosságának, a vászonhímzéseknek, a falusi ízlés megnyilvánulásainak mélyreható vizsgálatán) kívül friss, újszerű látásmódot is hozott. A tárgyi világot ugyanis nemcsak kívülről, a készítők oldaláról, hanem a használók felől - mintegy belehelyezkedve a társadalmi közegbe - közelítették meg. Gondolok itt Palotay Gertrúdnak a viselésmód ruhaformáló szerepéről és Fél Editnek a tulajdonjegyekről írott dolgozatára (Palotay 1940b; 1948c;

Fél 1940). Megfogalmazta ezt a szemléletváltozást Palotay Gertrúd abban a kérdőívben, amelyben a viseletét változásaiban, gazdasági-társadalmi összefüggéseiben, az újításnak és divatnak a befogadás és visszautasítás kontextusában, az egyéniség és közösség viszonylatában ajánlotta vizsgálni (Palotay 1939), valamint kutatástörténeti áttekintésében, Fél Edit eredményeire is utalva: „A nép szépérzékének és esztétikai törekvéseinek a ruházatban kifejeződő tényezőire,... utánzásvágyának s egyben újítási törekvéseinek, szeméremérzetének és tapintatának, az egyén és közösség ruhaformáló szerepének fontosságára azonban kétségtelenül csak a legújabb kutatások figyelme irányult.” (Palotay 1948a. 10.)

Fél Edit működésének ezen korszakában a meglehetősen mostoha anyagi viszonyok ellenére is igyekezett a hiteles forrásból származó tárgyak arányát emelni, és maga is viszonylag sok tárggyal, 1942-ig 283 darabbal, irányítása mellett további 41 darabbal gyarapította a gyűjteményt. (A jóval hosszabb ideig szolgáló Györffy nevéhez 764 tárgy fűződik,

Textil- és viseletgyűitemény 2] 9