Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - G. Szabó Zoltán: Építkezésgyűjtemény

152 G. Szabó Zoltán

ságosan terjedelmesek, pl. ladikok, különféle kasok, ketreczek, kocsik stb. vagy egyáltalában olyanok, hogy lényegükön jóformán alig változtat az, ha kisebb alakban kerülnek is a gyűjteménybe, a mit esetről-esetre kell eldönteni. Mindig a szemünk előtt lebegjen azonban az, hogy a minták csak kényszerűségből, kisegítőnek születtek.” (Bátky 1906a. 10.)

A modellek kiállításával kapcsolatban Bátky a következő útmutatásokat adja: „A telek- és házmodellumok az épületek külsejével és az udvarban való elhelyezkedésükkel ismertetnek meg bennünket. Egy típusos teleknek kiválasztása sem könnyű feladat. A mint már fentebb említettük, ezeket 1/10-1/20 arányban szokás készíttetni s a nagyobb effektus kedvéért a telek configuratióját is megcsináltathatjuk s ha szükségesnek látjuk, vagy módunkban van, az udvart apró fákkal, állatokkal, nagyobb gazdasági eszközökkel stb. is élénkíthetjük. Ajánlatos azonban ez esetben, ha helyiségünk nem pormentes, fedett helyen tartani őket. E mintákat úgy készíttessük, hogy fedelüket le lehessen venni. A belső bebútorzás megcsi- náltatása felesleges, mert semmit sem érő. A magyarázat szempontjából azonban óhajtandó, hogy mindegyik mellett ott legyen a fényképe, alaprajza s ha lehet, egy-két metszete is. Hogy más épületek és telkek képeinek kiakasztása is kívánatos, szinte fölösleges mondanunk. Lehet látni olyan házmintákat is, melyeknek egyik oldala hiányzik, hogy belsejökbe lehessen látni, vagy olyanokat, melyek hosszanti irányban keresztül vannak vágva s így erősítve fel a falra: ezek azonban Ízléstelenek és nem igazak. Más az, ha ilyen sík- vagy lapformában a különféle alakú homlokzatokat stb. akarjuk bemutatni.” (Bátky 1906a. 19.)

A leltárkönyvekből jól látszik, hogy a ház- és telekmodellek gyűjtése e részletesen idézett koncepciónak megfelelően folyhatott az 1. világháborút megelőző időszakban is. Azért is fontos Bátky útmutatásait teljes terjedelmükben idézni, mivel a leírókartonokon kívül az említett házmodelleknek - a Sopron megyei kapufélfák kicsinyített makettjeit kivéve (ltsz.: 8947-8956) - mára már semmi nyomuk nem maradt a gyűjteményben. Az 1982-es revíziós jegyzőkönyvben hivatalosan is rögzítésre került a több mint félszáz - a magyar nyelv- terület legkülönbözőbb helyeiről származó - makett hiánya.

A népi építészeti kutatás nagy vesztesége ez, hiszen a makettek az utókor számára pótolhatadan információkkal szolgálhattak volna, és a néprajzmdomány, valamint a néprajzi kiállításrendezés történetét is számos értékes adattal egészíthették volna ki.

A gyűjtés első korszakában összesen 314 darab olyan tárgyat leltároztak be, amelyek a népi építészet tárgykörébe tartoztak, és a későbbi építkezésgyűjteménybe kerültek. A tárgyak ötödrészét a makettek alkották, de további tárgycsoportokra is kiterjedtek a gyűjtések.

Az egyik ilyen csoportot a lakóépületek külső és belső reprezentációs pontjain található díszített tárgyak alkották. Ilyenek az udvari és utcai homlokzatokon megtalálható tornácoszlopok, kapuoszlopok, oromzatdíszek (trombavasak), valamint a nyílászárók és azok tartozékai, a különböző anyagból (fából, vasból) készült zárak, valamint a kulcsok és a lakatok. Figyelemre méltó az 1898-as év, amikor jelentősebb számban gyűjtöttek tárgyakat. Ezek közül Bátky Zsigmond kalotaszegi gyűjtőútja emelkedik ki. Itt elsősorban zárszerkezeteket gyűjtöttek, de a tárgyi anyagban egyedülálló az a két festett-faragott magyarvalkói ablakrács is (ltsz.: 29047, 31415), amelyet Bátky ekkor szerzett be. A kalotaszegi gyűjtőút mérföldkő a népi építészeti kutatások történetében, hiszen a színvonalas tárgygyűjtést tudományos igényű publikáció (Bátky 1907) egészítette ki, amely a gyűjtőút eredményeit részletesen ismertette.

Semayer Vilibáld - Jankó János utóda 1902-től - elődjéhez hasonlóan önálló, saját épülettel és hatáskörrel rendelkező intézményt kívánt teremteni, és központi feladatként határozta meg a szakemberek által végzendő, minél nagyobb arányú, tervszerű tárgygyűjtést.