Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - G. Szabó Zoltán: Építkezésgyűjtemény
150 G. Szabó Zoltán be a legértékesebb és legnagyobb mennyiségű anyag, több mint 300 darab tárgy. Ebben az időszakban az 1908-as és az 1910-es éveket kivéve minden évben gyarapodott a gyűjtemény. Kiemelkedő évnek tekinthető az 1898-as és az 1905-ös év 50 darab körüli, valamint az 1903-as és 1911-es év 40 darab körüli gyarapodásával. Több olyan év is volt 1914-ig, amelyben 10 körüli volt a begyűjtött tárgyak száma. Az akkori gyűjtések eredményessége jóval meghaladta a későbbi időszakokét, és elmondható még az is, hogy a millenniumi kiállítás időszakától az első világháborúig tudatos gyűjteményfejlesztési koncepciót fedezhetünk fel. Ugyanakkor az e korszakban gyűjtött, szerves anyagokból készült tárgyakban a legnagyobb a veszteség. 1914 után a helyzet gyökeresen megváltozott. Az éveknek szinte felében egyetlen tárggyal sem gyarapodott, az évek további túlnyomó részében is csupán egy-két tárggyal gyarapodott a későbbi gyűjtemény. A két világháború közötti időszakban mintegy 40 tétel szerepel a gyarapodási naplókban. Szembetűnő és érthető, hogy az 1. világháború időszakában és közvetlenül utána - 1913 és 1925 között - egyeden tárgy sem került be az építkezésgyűjteménybe. A harmadik nagyobb korszakot az önálló gyűjteménnyé fejlődés jellemzi. A 2. világháború befejezésétől napjainkig terjedő időszakban szintén a mérsékelt gyarapodás, majd a tárgygyűjtés fokozatos csökkenése, végül szinte teljes megszűnése figyelhető meg. A gyűjtött anyag az első időszakban gyűjtött tárgymennyiség harmadát jelenti. A gyűjtemény e korszakát a viszonylag gyakori személycserék, valamint néhány, személyekhez kötődő monografikus gyűjtés teszi érdekessé. Erre az időszakra esik a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozása és önálló intézménnyé fejlődése, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül az építkezésgyűjtemény történetét vizsgálva. A grafikonon tehát jól látható, hogy az 1. és a 2. világháború és a háborúkat követő időszakok nem kedveztek a tárgygyűjtéseknek. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrejöttének legintenzívebb időszakában is (1968-1975) szinte teljesen szünetelt az építkezésgyűjtemény gyarapítása. A gyűjtés első korszaka A gyűjteménybe legkorábban bekerült tárgyat: egy bánffyhunyadi kistelek makettjét (ltsz.: 2403) Gyarmathy Zsigáné ajándékozta a Néprajzi Osztálynak 1894-ben. A leltárkönyvek tanúsága szerint ezt követően a gyűjtési koncepciót is a makettek készíttetése jelentette elsősorban, egészen 1910-ig. A parasztházak, parasztporták, melléképületek és kapuk, kerítések, valamint haranglábak, templomok „mintáinak”, illetve „modelljeinek” - ahogyan a korabeli gyűjtők nevezték a maketteket - készíttetését igyekeztek az egész ország területére kiterjeszteni. Kimagaslóan értékes az a tíz darab Sopron megyei, Bő községből származó kapufélfa- modell (ltsz.: 8947-8956), amelyet Bella Lajos tanár gyűjtött 1895-ben. A gyűjtések legfőbb hajtóereje a millenniumi kiállítás néprajzi falujának megtervezése és létrehozása lehetett, hiszen e feladattal Németh Imre, a millenniumi kiállítási bizottság vezetője Jankó Jánost bízta meg 1893-ban (Szemkeő 1989. 9). Jankó ekkor került a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára, ahol hamarosan - 1894 áprilisától - a betegeskedő Xántus János helyetteseként dolgozott. Itt a néprajzi gyűjtemény tervszerű fejlesztésével és gyarapításával párhuzamosan kellett a teljes kiállítási falu tervét is elkészítenie. Ez volt az oka, hogy a néprajzi gyűjtemény valamennyi tárgycsoportját - beleértve a népi építkezés-
