Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény
Közlekedésgyűjtemény 145 dékként, illetve vételként került a gyűjteménybe. E tárgyak jelentős része eleve nem volt megbízhatóan adatolva, számottevő tételek raktárrendezés után kerültek újraleltározásra, s ilyenformán róluk igen hiányos információk állnak rendelkezésre. Mindazonáltal formai és tipológiai vizsgálatokra alkalmasak és érdemesek is. A szállításban és közlekedésben kiemelkedő helyet elfoglaló négykerekű jármű, a kocsi, illetve szekér, az úgynevezett kocsiszekér - mely magyar találmány, s magának a járműnek az elnevezése egyes európai nyelvekben magyar településhez (Kocs) kapcsolódik - elfogadható mértékben van jelen a gyűjteményben. A gazdag változatosságú - s megkockáztatható, hogy szakmailag még teljesen föl sem tárt (vő. Paládi-Kovács 1973b; Farkas 1988; Juhász 1991a, illetve általában: Domonkos-Nagybákay 1992, valamint Éri-Nagy-Nagy- bákay 1975-1976) - területi-táji típusok közül 12 teljes felszereltségű példány található a gyűjteményben. E kollekciónak fele úgynevezett fatengelyes, azaz régies változat. A gyűjtés helye szerinti eloszlás ugyan országosan nem tekinthető egyenletesnek, de túlzott aránytalanság sem tapasztalható: Nyugat-Magyarország: 3 darab, Vas megye: 2 darab, Zala megye: 1 darab, Dél-Dunántúl: 1 darab, Baranya megye: 1 darab, Észak-Magyarország: 3 darab, Borsod- Abaúj-Zemplén megye: 1 darab, Heves megye: 1 darab, Nógrád megye: 1 darab, Kelet- Magyarország: 2 darab, Szabolcs-Szatmár megye: 2 darab, Alföld: 3 darab, Csongrád megye: 1 darab, Hajdú-Bihar megye: 1 darab, Pest megye: 1 darab. A legfeltűnőbb hiány az, hogy Észak-Dunántúlról, Komárom megyéből (netán éppen Kocs községből), illetve az egykori, e területeken átvezető távolsági út mentéről nincs egyeden példányunk sem. Sajnálatos, hogy az e tárgykörben született - népszerű és tudományos - összefoglalások (Pettkó-Szandtner 1931; Tarr 1968; Paládi-Kovács 1973b; Kemecsi 1998) nem hivatkoztak sem a Néprajzi Múzeum, sem más magyar közgyűjtemény anyagára. A kerekes járművek kapcsán nem hallgathatjuk el a Néprajzi Múzeum közlekedésgyűjteményének egyik legnagyobb hiányosságát, hogy egyeden kétkerekű járművel, illetve szállítóeszközzel sem rendelkezik.8 Az egykor fontos szerepet játszó csúszó járművek, a szánok, szánkók köréből szerényebb és egyenedenebb a gyűjtemény. Mindössze 8 példány tanulmányozható, melyek közül 4 alföldi, 4 pedig dombsági, illetve hegyvidéki területről származik. Mint arra már hivatkoztam, számos, a későbbi Szakirodalmi feldolgozottság, közlekedésgyűjteménybe sorolt tárgy első is- kióllítások mertetését Bátky Zsigmond közli Útmutatójában, melyet a korabeli elképzelések szerint egyfajta tárgykatalógusnak is tekinthetünk. A gyűjtemény tárgyainak máig leggazdagabb publikálását A magyarság néprajza második kötetének Teherhordás, közlekedés, jármű című fejezete jelenti. A tárgyi illusztrációk (mintegy 49 darab) feltehetően kivétel nélkül a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből valók, s szinte teljes bizonyossággal beazonosíthatók. 8 A magyarországi múzeumok leggazdagabb kerekesjármű-gyűjteményével a Közlekedési Múzeum egy vidéki fiókintézménye, valamint egy tájmúzeumi funkciót is ellátó városi múzeum rendelkezik. A parádi Cifra Istálló kiállítóhelyen „lévő kiállítás bemutatja a világhírű magyar kocsikészítés történetét és Kocs község szerepét [...] A kocsik és hintók sokféle változatát is felsorakoztatják itt” (Balassa M. -Zentai 1996.163-164.) A mátészalkai Szatmári Múzeum pedig: „Ma már határainkon túl is ismert, páradan szekérgyűjteménnyel rendelkezik. A gyűjtemény ötven szatmári parasztszekeret, hat szánt és tizenöt kocsi- hintót, valamint tűzoltó-, hússzállító- és halottaskocsit foglal magában.” (Balassa M. - Zentai 1996. 221.)
