Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény
- a Néprajzi Múzeum több mint 125 éve alatt - ha lehet hinni a korabeli, meglehetősen hiányos és pontatlan dokumentumoknak - a közlekedésgyűjteményben ma 205 darab olyan tárggyal számolunk, amelyek tönkrementek, eltűntek vagy (más gyűjteményben vagy múzeumban beazonosítadanul) lappanganak. Az sem kizárható, hogy ezek közül több - dokumentumokkal ugyan nem vagy nem egyértelműen igazolhatóan - „ádényegült”, s a raktárrendezés során előkerült, újraleltározott tárgyak körébe került, tehát ily módon valójában nem veszett el. Az anyag felmérése azt mutatja, hogy a gyűjtemény esetében nem sikerült megvalósítani azokat a célokat, melyeket az 1960. évi jelentésben még mint reményekkel biztató részeredményeket vesz sorra megfogalmazójuk: „A Néprajzi Múzeum 1959. folyamán lényegében elvégezte a gyűjteményeiben őrzött tárgyak ellenőrzését, leltárkönyvvel való egyeztetését. 1960-tól kezdve - az előmunkálatokra támaszkodva - elsőrendű múzeológiai feladatául a tárgyi anyag tervszerű gyarapítását tűzte ki. A tárgyrevízió során a gyűjtemények anyagában megállapított gyűjtési egyenetlenségek kiküszöbölése volt az 1960. évi tárgygyarapítás súlyponti feladata. Az ún. fehér foltokat akartuk csökkenteni: egyrészt olyan területeken végzett gyűjtésekkel, ahonnan eddig egyáltalán nem, vagy csak igen csekély tárggyal rendelkezett Múzeumunk, másrészt olyan objektumok megszerzésével, amelyeknek változatai hiányoztak a gyűjteményekből. [...] Alapelvünk általában... az volt, hogy minél több, de válogatott értékes objektummal egészítsük ki gyűjteményeinket... Az országnak nincs olyan megyéje, amelynek területéről nem gyűjtöttünk tárgyakat a múlt esztendő folyamán. [...] Az ország területén hét helyen folyt területi monografikus gyűjtés. [...] tematikus gyűjtéseket is végeztünk.” (Néprajzi ÉrtesItó 1961. 55-56.) Ezekben a gyűjtésekben két helyszínen a közlekedés és teherhordás kiemelten is szerepelt, mint például Kék és Kemence településeken, de esetenként máshonnan is került be a gyűjteménybe tartozó tárgy, vagy éppen más gyűjteménybe kerültek olyanok, amelyek a közlekedés témaköréhez is kapcsolódnak. A következő években, évtizedekben többé-kevésbé hasonló elvek, elképzelések és célok határozták meg a gyarapítást. Az objektív tényezők (például vásárlási keret, raktári helyzet, műtárgyvédelem, kutatási programok, kiállítási igények) mellett természetesen nem hallgatható el, hogy az egyes gyűjtemények esetében szerepet játszott az a körülmény is, hogy ki és milyen érdeklődésű muzeológus kezelte a kollekciót. A közlekedésgyűjtemény ebben a vonatkozásban a már többször idézett Földes László személyében kapta első, körültekintő gondozóját. Magam - a tárgykörhöz való érdeklődésem következtében (lásd Gráfik 1971) - gyakornokként vele együtt dolgozva tanultam bele a gyűjteményi munkába, és ismertem meg a fejlesztés elvi és gyakorlati követelményeit, lehetőségeit, valamint korlátáit. Már a gyűjteményvezetői feladat átvétele során folytatott konzultációkon világossá vált, hogy nem lehet cél a szállítás és közlekedés komplexumának tartalmi teljességre és egyedi változatokra egyaránt kiterjedő tárgyi dokumentálása. Közlekedés/rtűjtemény 143 Visszatérve az iménti gondolatra, amennyiben A gyűjtemény Összetétele arra a kérdésre keressük a választ, hogy a közlekedésgyűjtemény alkalmas-e a szállítás és a közlekedés témakörének tárgyakkal való dokumentálására és megjelenítésére, azt kell mondanunk, hogy több vonatkozásban igen, de összességében csak erős kompromisszumokkal. Ha azonban kiterjesztjük figyelmünket a Néprajzi Múzeum más gyűjteményeiben őrzött, de
