Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény
KözJekedésgvűiteménv 135 teherhordás; hír- és jeladás címmel (Kovács 1948c). Ebben a szerző a szakmai hagyományoknak és korábbi felfogásának megfelelően értelmezi a tárgykört, utalva a szétválasztási nehézségekre és a lehetséges átfedésekre. Végső következtetésként megjegyzi, hogy: „a közlekedés, teherhordás, hír- és jeladás tulajdonképpen nem önmagukért valók a nép életében; nem elkülönülve jelentkeznek, mint merev kategóriák, hanem beleszövődve az élet és a munka minden mozzanatába. Ha mégis külön foglalkozunk velük, azért tesszük, mert ezáltal bepillantást nyerünk az emberi tevékenykedés: a munka mechanizmusába, abba az óriási, főleg technikai, de társadalmi szervezésbe is, amely az ember végezte munkát s annak eredményét kultúrává és civilizációvá teszi.” (Kovács 1948c. 2.) Bizonyos praktikus kutatási, feldolgozási és múzeumi-muzeológiai megfontolásokból „az anyag rendkívüli sokfélesége és nagyon egymásba való szövődöttsége miatt” felvázol egy áttekintést - mint maga is fogalmaz „meglehetősen erőltetett rendszerbe” foglalva (Kovács 1948c. 2-4). Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kézikönyvben megfogalmazottak egyfajta szakmai kánonként érvényesültek az elkövetkező évek néprajzi kutatásaiban és a muzeológiában. Igaz ez még akkor is, ha azt tapasztaljuk, hogy a 2. világháború utáni első értékelő áttekintésben (Tálasi 1955) a téma nem önállóan jelenik meg. Ebből következően természetesen nem is kerül a szállítás és közlekedés minden tartalmi kérdése mérlegre, csak azok, amelyek a nagyobb, kiemelt és fontosabbnak ítélt tárgykörök tárgyalása során felvetődtek. így például az állattartás kutatásának felmérésénél olvashatjuk a következőket: „K. Kovács László A magyar népi közlekedés kutatása c. tanulmányában... rámutatott a fogatolással kapcsolatos kutatási problémákra, s ugyanő egyes kivesző járművek és fogatolásmódok típusairól filmfelvételeket is készített, azonban Némethy Endre egy megfigyelésén [lásd Némethy 1946] kívül... erről a területről publikáció nem történt. Némethy Endre táji észrevétele az egyes iga alkalmazásáról már új jelenségre figyelmezteti kutatóinkat, amely azóta országos elterjedésű, új páros- fogatolások is tűntek fel az utóbbi években szerszámmódosításokkal, járműváltozásokkal, s mindez szakirodalmi rögzítést is kíván.” (Tálasi 1955. 23.) A gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás kutatásának áttekintése során pedig az alábbiakat állapítja meg a szerző: „A víziélethez kapcsolódva jelezzük, hogy a hajósélet, víziforgalom és a vízi járművek ismeretében két kutatónk munkásságából komoly előrehaladás történt. Betkowszki Jenő [...] munkássága [lásd Betkowski 1954; 1955] és Csermák Géza szintén befejezett dolgozata [...] [lásd Csermák 1956] vizenjáróink életformájáról, víziforgalmunk egykori járműveiről, az emberi és állati erővel végzett vontatásról és a munkaszervezetekről már alig remélt bőségű ismeretanyagot és felvilágosítást nyújt.” (Tálasi 1955. 31.) E megállapításokat azért idézem, mert e kutatásoknak egyrészt tárgygyűjtéssel dokumentálható eredményei is voltak, másrészt mert azt is mutatják, hogy a közlekedésgyűjtemény tárgyai más tematikus kutatások során (is) gyarapodtak, illetve gyarapodhattak. A téma következő nagyobb áttekintése az 1970-es évek második feléhez, az ELTE tárgyi néprajzi tanszékének 25 éves jubileumához (1976) kötődik, amikor egy önálló tanulmánykötet jelent meg, amely a magyar néprajznak az anyagi kultúra kutatásában elért eredményeit foglalta össze (Tálasi 1978). Egyes tanulmányok tartalmilag köthetők a Néprajzi Múzeum gyűjteményi rendjéhez, mások nem. Az áttekintések azonban az előbbiek esetében sem a gyűjtemény ismertetését tartalmazzák, hanem a témakör egészének kutatottságáról adnak képet. E sorok írójaként egyike vagyok azoknak, akik érdeklődésükben, kutató- és feldolgozómunkájukban előtérbe helyezték a szállítás és a közlekedés egyes témáit (átvéve és al
