Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Fejős Zoltán: Gyűjtögetésgyűjtemény
Gwjtögetésgyűiteménv 113 egyszerű módszerei. Ma bizonyos társadalmi rétegek, csoportok elszegényedése kiválthat hasonló reakciókat, ami feltétlenül kutatást igényel néprajzi vagy antropológiai nézőpontból is. A társadalom peremén állandósuló életformák a létfenntartás primitív formáit termelik újra, miközben tartós életmódot jelentő sajátos szubkultúrák alakulnak ki. A gombászás, madártojásgyűjtés, a kukoricatörés és burgonyaszedés utáni böngészés vagy a vadorzók tevékenysége, illetve a rágcsálók, apróvadak prémjére specializálódott „vadászat” ma sem ismereden. A városi, nagyvárosi szegények, hajléktalanok ugyanakkor a gyűjtögetés teljesen új válfaját is létrehívták, a táplálékszerzés, a ruházat és használati eszközök biztosítása céljával folytatott hulladékgyűjtést, a kukázást. Ennek során egymás közt felosztott területek, rendre bejárt útvonalak éppúgy kialakulnak, mint a hagyományos mezei, erdei haszonvétel gyakorlatában. Gunda kutatási segédletének XI. fejezete - A gyűjtögeti mint társadalmi és gazdasági forma - a gyűjtögető gazdálkodás ezen új típusának megismeréséhez meglepően jól alkalmazható (Gunda 1939a. 29-31). A gyűjtögetés mindig is jellemző szegényes eszközkészlete persze a mai körülmények között is érvényes, de nem érdektelen annak tanulmányozása, hogy a tárgyformálásban újjáélednek-e az egykori készségek, akár a hulladékból nyert alapanyagok hasznosításával, valamint hogy az alkalmazkodás milyen jellemző új megoldásai jönnek létre, s azok vajon csupán egyéni invenciók, vagy vannak közösségi jellegűek is. A gyűjtögetés-zsákmányszerzés egyes módszereinek szükségből fakadó ismételt megjelenésén (vagy a változások mellett is megszakítadan továbbélésén) túl más mai gyűjtögetőfoglalatosságok is ismertek. A gyógynövénygyűjtés, a természetes alapanyagok újabb keletű megbecsülése s tágabban az ökológiai tudatosság felerősíti a hagyományos gyűjtögető tevékenység egyes mozzanatainak, ismereteinek mai hasznosítását más társadalmi rétegek körében is, ami szintén tanulmányozható társadalmi-kulturális jelenség. Nyitott-e tehát a gyűjtögetésgyűjtemény a jelenkori jelenségek dokumentálása szempontjából? Elvileg igen, azonban ez már nem annyira a bevett művelődéstörténeti, kultúr- morfológiai szemlélet, az őstörténeti érdeklődés talaján valósítható meg, hanem az eddigi gyakorlat erőteljes társadalmi szempontú átalakulásával/átalakításával. Megnyugtató válasz egyelőre nincs, hiszen bármilyen - muzeológiai céllal és eszközökkel folytatható - megfigyelés csak akkor bizonyítja létjogosultságát, ha a gyakorlatba sikerrel átültetik. Ehhez mindenekelőtt a feladatra jól felkészült és kellően vállalkozó szellemű kutatókra van szükség, ahogy történt ez 50-60 évvel ezelőtt, az akkor fontosnak tartott kutatási témák és szemléletmód meghatározásakor.
