Thain János - Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 4; Budapest, 1991)

„CERUZÁVAL A VÁRTÁN". Két szlovákiai magyar népművészeti gyűjtő a század első feléből

lásával egyidőben, Csallóközi Múzeum címen évkönyvet is kiadott) és az Érsekújvári Városi Múzeumban folyt erőteljesebb néprajzi gyűjteménygyarapító tevékenység (az előbbiben elsősorban a neves Csallóköz-kutató, Khín Antal ügybuzgalmának köszönhetően; a másodikban pedig főleg Thain János munkájának eredményeként). A továbbiakban a rozsnyói és érsekújvári múzeológia korabeli helyzetét tekintjük át valamivel részletesebben. Rozsnyón még 1905-ben elkészült a Bányászati és Kohászati Múzeum épülete, amelyet azonban csak 1912-ben rendeztek be. Ekkorra már létrejött a Rozsnyói Városi Múzeum is. Az 1918-as államfordulat után Rozsnyó múzeumügye csak 1924-re rendeződött, amikor a felettes hatóságok jóváhagyták az új alapszabályzatot. A század első évtizedében alapított Városi Múzeum új igazgatója Tichy Kálmán lett A múzeum kutatási programja a néprajzi, elsősorban népművészeti gyűjtésre összpontosult Elsősorban a pásztorművészet, fazekasság, mézeskalácsos- és kékfestő-mesterség legszebb darabjait gyűjtötték. A kutatómunka eredményeként 1931-ben már a nagyközönség előtt is megnyithatták „regionális jellegű" állandó kiállításukat. Érsekújvárott a helyi múzeumügy jóval nehézkesebben, lassabban tudott odáig eljutni, hogy a városnak ilyen jellegű intézménye, állandó kiállítása is legyen. 1935-ben, a város török alóli felszabadulása 250. évfordulójának évében jött létre a későbbi múzeum magvát képező néprajzi-helytörténeti kiállítás, bár korábbi előzményekkel is számolhatunk. 1927ben a komáromi magyar mezőgazdasági, ipari és népviseleti kiállításon Thain János gazdag népművészeti magángyűjteményének a bemutatásával vett részt (ugyanitt egyébként Khín Antal is prezentálta a későbbi Csallóközi Múzeum gyűjtemény-alapját képező csallóközi halászati magángyűjteményét). Ezen kívül éveken keresztül, minden húsvétkor a városban valamilyen - gyanítjuk, zömében képzőművészeti jellegű - kiállítást is rendeztek, szintén Thain János jóvoltából (csupán az 1930-ban létrehozottról tudjuk biztosan, hogy az népművészeti bemutató volt). Adva volt tehát a városban egy viszonylag gazdag gyűjtemény, valamint egy lelkes, lokálpatrióta kis csoport, így a múzeumalapítás feltételei részben adottak voltak. Az 1935-ben rendezett, elsősorban Ludvik Albrecht, Saskó Kázmér, s később európai hírűvé vált régész, Szőke Béla és Thain János buzgalmának köszönhető időszaki kiállítás aztán már valóban magja lett a rég óhajtott múzeumnak. A kiállított tárgyak nagyobbik része Thain János, a múzeum későbbi igazgatója magángyűjteményét képezte, amelyben „megtaláljuk a Vág, Nyitra, Zsitva, Garam és a Duna közötti síkság népművészetének egész anyagát; népi ötvösmunkák, ékszerek, varrottasok, kulacsok, ládák, mosófák, kilincsek, szobrok, eszközök, ostornyelek gyűjteményét Kiemelkedik a fokosgyűjtemény, a házak, kapuoszlopok, galambdúcok, tulipános ládák, hímes fakeresztek stb. rajzgyűjteménye". A létrejött új, állandó múzeum először 1936 húsvétján nyitotta meg kapuit (két helyiségben) a nagyközönség előtt. Ezután kapta meg az Arany Oroszlán Szálló emeleti helyiségeit, ahol az ötből egyben népművészeti kiállítást rendeztek be. Ez utóbbi a környék „gazdag népművészetéből ad ízelítőt (...) Szép kerámiagyűjtemény, háztartási kellékek, népies faragott munkák, pásztormunkák, fokosok stb. gyűjteménye látható" - olvashatjuk egy korabeli prospektusban. A múzeum néprajzi gyűjteményének további gyarapodásáról csak rendkívül szórványos adatokkal rendelkezünk. Továbbra is elsősorban a népi díszítőművészettel kapcsolatba hozható tárgyak beszerzésén volt a fő hangsúly, bár arról is tudunk, hogy értékes céh-emlékekkel is gyarapodott ebben az időben a múzeum. Az egész korabeli gyűjtőtevékenységet annál is nehezebb rekonstruálni, mivel a múzeumnak otthont adó Arany Oroszlán Szálló 1945 kora tavaszán bombatámadás áldozatául esett, s ez szinte az egész gyűjtemény pusztulását is jelentette (LISZKA 1990. 29-30. további irodalommal).