Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)
KALOTASZEGI FEJFÁK
fővel vezetett kocsijával, lovaival és sógorával együtt a sztánai nagy kanyarban a mélységbe zuhant s szörnyet halt. Sógorának s lovainak nem történt bajuk. Meghívott komái keresztelő helyett halotti tort tartottak. A sztánai megboldogult Varga István azt panaszolja hogy „csak 14 évre terjet életem a gyerek pajtásom tőre által let életemnek vége (1935 évbe)". Zentelke-Kalotaszentkirályon egy sírkő első szava: „Emlékezzél!" Mintha bosszút lihegne. A balladás hangú szövegben maga a halott így beszél tovább: „Póka András volt a nevem és csak 20 éveket éltem és én húsz éves koromba lettem halál martaléka, nem a szüleim házába történt éltem kimúlása, községemnek utcájába gyilkosomnak keze által múltam én ki a világból 1911. szept. 24." Ugyanitt a 3 éves Kis Erzsinek szintén „szerencsétlen volt a vége, mert a tűz összeégette". A 21 éves Kis Kelemen elégikus hangon így emlékezik: „nagyon fiatal koromban vetem részt a háborúban, ot erőm felet küzdötem és én azért beteg létem, én eszt ki nem gyógyulhatam, ezért történt a halálom már a töb hősök sorában örvendek fen menyországban". A rímes tudósítású, rendkívüli halálesetek nafv és mesterkélt szövegezése olykor a komikum határát súrolja, de azért nem válik a fejfa nevető fejfává. Ketesdi fejfa felirata: „E sírnak lakója Borbély János mihók kiméne a kertbe, hogy verje le a diót. Alig ment fel a fa tetejére egyensujtveszítve lezuhant a földre". Ugyanitt, szinte drámai a kérdés egy másik fejfán: „Ki fekszik itt ebbe a sötét sírba?" Utána rögtön megkapjuk a még mindig csak a feszült várakozást keltő feleletet is: „Aki leié halálát az erős árkába". S csak ezután jő a teljes magyarázat „Favágás közbe Máté kolégával A gyilkos fa rázuhant erős hátaimmal". A ketesdi fejfák általában igen érdekesen elmélkednek. Az egyik alatt nyugszik „A kifáradhatatlan munka embere Rohant az életnek s talált egy koporsót És látá hogy minden csak hiábavaló". Pedig ezt az elégedetlenséget, ezt a kételkedést az élet értékében nem találjuk jogosultnak, ha tovább olvassuk, hogy „Utódinak könnyük hulnak rája öreg társa, fia s lánya, Megszámítva a 10 unokája", - mert hiszen, íme szép, termékeny élete volt! Egy másik fejfán maga a halott beszél, még keserűbb hangon, kevesellvén életének különben nem is olyan csekély esztendeit: „Az életnek vége 64 éves koromba igen hamar eljött még nem véltem volna, voltak még céljaim mit elakartam érni kedves gyermekeim jován még tovább fáradozni mint egy gondos édes apa és egy jó élettárs sok jót megtetem értetek felhantolt síromon könyet öntözetek 1871-be születtem volt T. I. Marczi csak 64 éves voltam és megkelet halni". Ugyanitt Debreczeni Pálról, aki „született Kispetribe", megtudjuk, hogy „A sors vezetése által Ketesden alapított családot s mint első rendű földmíves haladt az igazság útján, de útközbe a halál rátört s lelkét kiszakasztá". Kovács György gyula fejfája azt kérdi, hogy „Ki volt aki meghalt a mai nap folyamán Aki mitőlünk a mai nap elválván". Büszkén adja tudtunkra, hogy „Volt községünk bírója, Egyházunk gondnoka Volt ő már mindnyájunknak Kedves szószólója Volt a virasztóba, torba És lakodalmakba Ma már megszűnt Nem szól többé soha Fogadja bé lelkét az Ég birodalma". „Éljen magyarország" kiált fel a hazaszeretet lelkesedésével Czondi András házának ifjú gazdája, özvegy Czondi István bandi, akinek „házára a megszületett magyarország első hajnalára gyász borult". Czondi István bandi 1940. szeptember 9-én halt meg. „Utolsó szavai Éljen az új magyarország" - vallja megrázóan fejfájának utolsó mondata. Körösfőn az 1935. november 23-án elhunyt, 22 éves Balázs Márton fekete sírkövén ezt a bibliai utalást találjuk: „Jer. 5. sir. 15-16 v." Aholis a megnevezett szent helyen - mondaná a kalotaszegi templomok protestáns prédikátora - a következő figyelemre méltó szent igék olvashatók (Károli Gáspár fordításában): „5/15. Imé én hozok ti reátok messze földről való pogányt, óh Izraelnek háza, azt mondja az Úr, kegyetlen nemzetséget, olly nemzetséget, melynek nyelvén nem értesz, meg sem érted mit szól!" „5/16. Az ő tegze mint a megnyílt koporsó, mindnyájan erősek lesznek". Az utalás csak ennyi, de ha már felütöttük a Bibliát, el kell olvasnunk az 5. rész 17. versét is, amely befejezi a megindított gondolatsort: „És megemészti a te veteményidet, és a te kenyeredet, mellyet a te fijaid és leányid ettek volna meg; megeszi juhodat és ökrödet, megeszi szőlődet és figédet, szegénységre juttatja fegyver által a te erős városidat, mellyekben bízol vala". - Eddig tart az ige Trianon látomásaként! A halott vigasztaló szavakkal búcsúzik az élőktől: „Isten veled kedves édes anyám, aki én meletem annyit sirdogálál". - „Szerencsét kívánok az életben neked áldjon meg az Isten (felesé-