Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)

KALOTASZEGI FEJFÁK

A többi fejfatagozatforma csupán a faragó díszítő törekvéséből fakad s eszmei jelentősége nincs. Ezek csak virágok, a fejfa krvirágzásai. Temetői ékességek, mint a hantok mezei és kerti virágai. A művészet szívderítő, hímes játéka a halál fekete palástján. Mert a művészet a kalotaszegi magyar népnek nemcsak földi élete minden mozzanatát kíséri, hanem hűséges társa a halál birodalmában is. Az élők szeretetének utolsó ajándékai az elköltözőitek számára a művészet köntösébe öltöznek. Egy damosi fejfának kulacsforma a feje. Zsobokon és Magyarkiskapuson nagyon szép turbános fejfák vannak. A zsobokiak turbánjai csillagból indulnak és hosszú kocsányon magasra emelt tulipánt hordanak. (Magyarkiskapusi fejfarajzaim nagy része a háborús események következtében elveszett, közöttük szép turbános példányok is. A megmaradottak a hívők temetőjéből valók. A fenti okból a nyárszói és a magyarbikali gyűjtésem is megcsonkult, az inaktelki, a nagykapusi, gyalui és a magyarlónai pedig teljesen megsemmisült.) A fejfatagozatok némelyike a leveleskapu ügnjén, sőt még a lakodalmi ököriga járomszögén és mindenik részén ott van. Az eresz beljebb van a fejrésznél, künnebb a törzs betűs lapjánál s reá a halálozás évét, hónapját és napját vésik. Az ereszlap alsó és felső éle a legtöbb esetben cakkosan vagy félkörívesen, finoman csipkézett. A törzs betűs lapján a szöveg sorait megvonalazzák s a betűket ritkábban enyhén karcolják, többnyire pedig különböző nagyságú betű- vagy hímzővésőwel vésik, végüket butykóvsA, butyókával (rövidnyelű fabunkó) ütögetve. A vésett betűk árkaiban maradt szálkákat késheggyel kiszedik. Itt-ott domborúbetűs szövegek is akadnak. A feliratok írott és nyomtatott betűformái (vegyesen is alkalmazva) általában feltűnően szépek, különösen Ketesden és Zentelke-Kalotaszentkirályon. Némelykor egyes betűket megfordítanak, csakúgy mint az utcaajtók felirataiban. A szavak elválasztásának helyesírási törvényeit teljesen mellőzve, annyi betűt vésnek a sorokba, amennyi fér. A helyesírásra általában legfeljebb csak ráhibáznak. A fejfa megszólítja a temetőben járót: „Megálj ó vándor (halandó) tekincs ez oszlopra, olvasd el ki nyugszik enek a tövébe (e sír kebelében)." A temetőjáró szót fogad s olvassa: „E sírnak lakója NN" - „Itt nyugszik e sírba (sírboldba) az Úr hű szolgája (szolgálója, szolgálóleánya)" - „E sírhalom födi NN holttestét" - „Itt várja Jézusát (a feltámadásra) NN" - „Itt várja a feltámadást már csak néhai megboldogult (boldogul kimúlt) NN" - „Itt mutatya az én kövem NN volt a nevem" - „Emlékkövem azt mutatya hogy ki nyugszik it alata" - „Ide tért örök nyugalomra NN kihűlt porsátora" - „Ez sírköven bárki olvashatva nevem" - „Itt egy virág le van törve nyugszik e sír fenekébe". A már csak „néhai" s „boldogul kimúlt" halálának éve (római számmal is) s hónapja, napja a legtöbb esetben pontosan jelzett. A haláleset idejének közlése sokszor lírai megfogalmazású: „Április havában virágfakadáskor 14-én hajnalhasadáskor akkor hajtá fejét örök nyugalomra NN" - „Születtem egy rózsás hajnalon, meghaltam egy gyászos alkonyon" - mondja maga a halott. Vagy „Mint rózsavirág lettem leszakítva 22 éves koromba" - „Rügy fakad az ágon, rügyből lesz a virág, élete tavaszán ilyen az ifjúság. Virág ha elhervad kerül temetőbe, így került nevem e gyászos sírkőre." - „Mint rózsabimbó még kisem nyílhattam jött a halál szele rögtön elhervaszta." Megtudjuk azt is, hogy a halott „hűtős társával" hány „páros életet élt". Akiről azt mondja, hogy: „Nyugalomra ide várom", - „... évig voltam vele, Isten ide vezérelje". - „Szívem (N) megbocsás nekem elkel meni téged nem vihetlek". Olykor a „néhaji" foglalkozásáról, sőt szokásáról is értesülnünk kell, aki pintér, vasúti nyugdíjas, „elsőrendű" földműves, stb. vala, amit foglalkozásának szerszámai is jeleznek. A szöveg alá vésett pipa pedig arról beszél, hogy örökké füstölt a megboldogult (Nyárszó). Még inkább tudnunk kell, hogy jó gazda; jó apa; hű férj; jó élettárs; szorgalmatos gazdasszony; édes anya; hű és erélyes községi bíró; 1848/49-es honvéd; jó emlékezetű ifjú legény; szorgalmas, jó igyekezetű leány; az egyház gondnoka; mindnyájunk kedves szószólója (köszöntőse); vőlegény és kisded csecsemő a sír lakója. Rendkívüli esetekben a halál oka és körülményei is hírül adatnak: „meghalt nagy hirtelenséggel" - „véletlenül meghalt" (e két kifejezés ugyanazon jelentésű s balesetet hirdet, pl. kútba esett, leesett a hiúból, csűrpadlásról, stb.). A sárvásári 23 éves Péntek János csonkának első gyermeke születésekor „a sztánai uton történt a halála elméne hogy komáját mulatságba (keresztelőre) hívja minek szomorú let végső órája", mert a komájaival is jót mulatott Kispetriben s ittas