Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások ( A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 3; Budapest, 1990)

KALOTASZEGI UTCAAJTÓK - Díszítés

Ha az utcaajtók díszítése falunként igen gazdag változatosságot, motívumkincset mutat is, szerkezeti vonatkozásban a hagyományos típust minden falu megőrizte. Az alkatrészek, összeillesztéseik (csapolások, kötések) s méreteik ugyanazok s így a tömb-, a foltszerű, a festői sziluett-hatás is ugyanaz mindenütt. Némi eltérés mutatkozik Bogártelkén és Nádasdarócon, ahol a kerekfödelű utcaajtókon kívül néhánynak a födele az ajtó síkjában folytatódó háromszögű orom (timpanon), tehát csepegő-nélküliek s bizony, esős időben nem lehet alájuk állani. Mérán pedig szokatlanul magas, szinte emeletes utcaajtók vannak, ugyancsak a hagyományos kerekfedelű és tűzfalas típus mellett. E felső részükön rácsos s galambbúgos utcaajtókat mintha csak a mérai födeles nagykapukból vágták volna le: szerkezetben, méretben és díszítésben annyira egyeznek azoknak utcaajtó részével. A fúró-faragó kalotaszegi ezermester törekszik arra is, hogy az ősi szerkesztő vagy díszítő hagyományba valamilyen egyéni változatot, ötletet - olykor virtust - vigyen bele. Ez a törekvés meglátszik némely utcaajtón is. Galambház (Sztánán) vagy hármas oromkiképzése van a födélnek (Magyarókereken). Ezek az egyéni kísérletezések azonban nem zavarják meg a kalotaszegi utcaajtóknak immár klasszikussá kristályosodott, hagyományos stílusát. Az ősi díszítőelemek (főként a tulipán és rózsaformák) mellett legfőképpen a szerkezet és felépítés maradt meg állandó jellegzetességnek. Díszítés Az utcaajtó alkatrészeinek elkészítése után - de egybeillesztésük előtt - következik azok hímezése. A díszítmény minden részletét előrajzolják. Legelőször is a kompozíció vázát: a szárakat, a szárazást vagy indákat s ezeket minden esetben eszközbeli segítség nélkül szabadkézzel. Ez már a díszítmény elhelyezését, motívumainak elrendezését is jelenti. Ezután következik a virágok s térkitöltő elemekként a levelek rajza. Az ügyesebb kezű faragók többnyire technikai fogások nélkül végzik az előrajzolást, de „hogy szebb, szabályosabb legyen a forma", s hogy „gyorsabban mennyen a munka", a szimmetrikus formákat még ők is papírból szeretik készíteni, részarányos kivágással s ezeket a megfelelő helyre téve, széleiken körülrajzolják pl. a tulipánt, amelybe szfvformát is ilymódon nyírnak. Deszkába fűrészelendő formáknál is így járnak el. A csere- vagy tőgylevelet egyszerűen a fára teszik s körülrajzolják. A többször rajzolt formához azonban sem minta, sem segítség nem kell. Emlékezetből rajzolják, miáltal pedig az ösztönszerűen is stilizálódik. A nehézkesebben rajzolók a kész faragásokról lelopják a formákat. Papírt szorítanak rájuk s az azon kinyomódott formákat ceruzával utánarajzolják, majd kinyírják s ezt a papírformát teszik a kitervelt helyére, hogy a faragás számára körülrajzolják. A tetszetős formák a különböző célú látogatások alkalmával ilyen „lelopás" által is terjednek faluról-falura. Az előrajzolt díszítmény minden részletét először betúvésőwel vágják körül (a karcoknak látszó vonalformák is betűvésővel készülnek, hasonlóan a fejfákon a felíratok), azután különböző szélességű egyenes vésőktel kitisztítják az alapmezőt, a hímesség főggyit. S hogy az alapmezőnek a vésők tisztogató munkája után még megmaradó egyenetlenségeit eltüntessék, az alapmezőt végükön csillagos, körös vagy hegyes vasrudacskákkal beverik, azaz csiüagozzák s karikázzák vagy sűrű pontozással bészurkálják A mintázó vasrudacskákat is maguk készítik: a pontozáshoz nagyobb, vastagabb vasszögekből. Még vastagabb vasrudacskák végére reszelik a csillag- és körformákat, amelyek benyomódnak az alapmezőbe. Az alapmezőnek sűrű pontozással, csillagocskákkal és köröcskékkel, egyszóval béverísekkel való finom vibráltatása azonban csak az alapmezőből domborúan, reliefszerűen kiemelkedő formák fény- és árnyhatását teszi még festőibbé, de hiányzik az egyéb s alább részletezendő faragó technikákkal megmunkált formák közül, mivel azok nyugodt érvényesülését zavarná. A vésőket s az alapmezőt tarkázó vasrudacskákat butykósal ütögetik könnyedén, mert csak gyönge ütésekkel lehet pontosan a formák szerint irányítgatni őket. A félkörös szegélydíszt és a rózsák csipkéit különböző nagyságú gömbölyű (ku