Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)
Madarassy László könyve a Kecskemét környéki pásztorkodásról (Sztrinkó István)
ki. Igaz ez még akkor is, ha az utódok néhány kijelentését pontosították, újabb részletek feltárásával árnyalták. A kötetet közelebbről szemügyre véve először a címben szereplő nomád szó kérdőjelezhető meg. Ennek megítéléséhez azonban figyelembe kell venni, hogy az 1910-es évek elején, amikor a mű íródott, az állattartás irodalmának még nem volt tudományosan megalapozott és általánosan elfogadott terminológiai rendszere. MADARASSY Kecskemét környékéről a XVIII. szá/adra vonatkozóan olyan szisztémát írt le, amely a nyaraló-telelő rendszeren alapult. Szerinte a nyaraló olyan puszta, ahol a jószág egész évben, még a legkeményebb télben is a szabadban volt. A telelőn már megtalálhatók a földművelés kezdetei, de ezeket arra is használták, hogy ott valamilyen ideiglenes építményben kiteleljen a jószág. A XIX. századtól a tanyákká alakuló telelőkön való jószágtartás vált általánossá. Ez az álattartási mód a mai fogalmak szerint az extenzív vagy külterjes tartásnak felel meg, ám MADARASSY korában a nomád, szilaj vagy rideg kifejezéseket használták ennek megnevezésére. Elgondolkodtató az is, hogy MADARASSY a könyvének ajánlásában megfogalmazottak szerint nem érez különbséget Kecskemét és a Kiskunság pásztorkultúrája között, ezért együttesen mutatta be azokat. Szerencsérc legtöbbször megnevezi adatainak származási helyet, így ha szükséges, a két terület anyaga szétválasztható. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy szükség van-e erre a különbségtételre. Jelenleg még nem tudjuk a megnyugtató választ, bár a Kiskunságról azóta már két monográfia is született. 7 Hiányzik azonban Kecskemét állattartásának összefoglalása, ebből csak a juhászat készült el. Még ha valamennyi résztanulmányt is figyelembe vesszük, nehéz az összevetés. Nem derül ki, hogy vannak-e lényegi különbségek a két terület között, s ha igen, melyek azok. Az eddigi két legavatottabb kutató, TÁLASI ISTVÁN és SZABÓ KÁLMÁN között fellobbant rövid vita mintha a különbségekre utalna, ám ezek nem tekinthetők igazán lényegeseknek. Bizonyos, hogy végleges választ csak az összehasonlító vizsgálatok hozhatnak, melyekhez MADARASSY könyve biztos kiindulási alapot adhat. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy ez az összevetés akkor lehet eredményes, ha a kecskeméti és a kiskunsági népi kultúra kölcsönhatásainak egészéről alaposabb ismereteink lesznek. MADARASSY könyvének első fejezetében a kecskeméti pusztaság kialakulásának történetét és természetföldrajzi jellemzőit mutatta be. Meggyőzően leírta, hogy a XVII. században a „Cumanorum Campus"-ból miként alakul ki a „Ketschkemeter Heide", a nagyarányú állattartás színtere. Utal a Kiskunság és Kecskemét (azóta már több ízben is pontosan adatolt) 10 erőteljes népi kapcsolataira, majd a birtoklástörténetet megváltoztató redempció történeti jelentőségére. Ezzel kapcsolatban újabb érdekes gondolatot vetett fel. ' TÁLASI I. 1936. és NAGY CZIROK L. 1959. J SZABÓ K 1942. SZABÓ K. 1937. és TÁLASI I. 1938. MÉSZÁROS L. 1979. 150-152.; KISSNÉ MEZŐ GY. 1979. 448-451.; IVÁNYOSISZABÓ T 1987.
