Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

3. PÁSZTORTANYÁK A pásztortanyák kérdése itt is, mint mindenütt, összefügg az enyhely kérdésével. Tágabb értelemben enyhely minden erdő, nádas, partoldal, vagy buczka, a hol az ember, állat védelmet talál az időjárás viszontagságai ellen ; szűkebb értelemben enyhely minden olyan épitmény, a hol a mezei ember, igy különösen a pásztor, eleségét, ruházatát, szerszámát tartja, s a mely mellett, vagy alatt, alkalomadtán 6 maga is, esetleg jószága is, meghúzódhat. Az enyhelyet mindkét esetben a tűzhely avatja tanyává. Mert hiszen enyhelyre húzódhatunk minden erre alkalmas helyen ideig-óráig, minden további czél, föltett szándék nélkül is, de tanyázni csak tűz mellett lehet igazán. A tanya nem magyar szó ; a szláv nyelvből kölcsönöztük, a mi viszont nem azt jelenti, hogy a tanya, vagy a tanyázás fogalmát a szláv népektől tanultuk volna. Régi okleveleink, hagyományaink a mai tanya fogalmát a szállás, üüés szóval jelölték. A tanya szó a régiségben mindig csak mint a halászsággal kapcsolatos mesterszó fordul elő. Győrffy István szerint „innen ment át a halászkunyhóra, mely a halásznak a „tanyája", aztán átvették a baromtenyésztők, majd a földművesek szállásának a jelzésére." *) Evvel szemben Herman Ottónál azt találjuk, hogy a „tanya — általánosan — a viznek a húzóhálóval egy vetésre meghalászható része Az orosz „tonya" szótól ered, tehát nem vonatkozik a földmívelési „tanyára", mely a szláv „stanje"től ered "**) Takáts Sándor kutatásai szerint „az Alföldön a 16., 17. és 18. században a marha még a szabadban töltötte a telet, s csak ha rendkívüli nagy hóesés volt, vertek szállást. Néhány erősebb póznát vertek a földbe és náddal meg gazzal beboríták a tetejét. Ezt hívták szállásnak." ***)A szállás szót ma néhány régi helynevünkön kivül főképpen a délvidéki szerbek tartották fenn, a kik mezei lakaikat szállásoknak nevezik. De szállásnak nevezik a felvidéki rutének is a havasokon azokat a helyeket, a hol „a pásztorok nyájaikkal tartózkodnak, s a hol a nyájakat fejik".. .****) SimonyiZsigmond szerint : „A *) L. : Győrffy István : A nagykun tanya. „A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesitője", 1910. évfolyama. **) L. : Herman Ottó : A magyar halászat könyve. II. Budapest, 1887. ***) I,. : Takáts Sándor : Régi pásztori élet. ****) L. : Takáts Sándor : Sztronga.