Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

2. Pásztorok

Imre mondja, hogy a kecskeméti juhászok ,,a gazdát parasztnak nevezték, ők — juhászok voltak." *) A külső határokban, szilajjószág mellett élő pásztorokkal szemben már a majorság, vagy község körül legeltető és éjszakára födél alá kerülő lovász, csordás, csürhés, fejős is cselédszámba megy. De cselédek a számadópásztor bojtárjai is, a kik a jószág őrzésében és a tanyázásban segítségére vannak, „öt bojtárnak vagyok fejedelme, Ugy böcsülnek : Gazdám ő kegyelme"... „Délben ha kész bográcsos ebédem, Körül üli velem a cselédem". .**) Egy futó pillantás is meggyőz arról, hogy itt egy, a gazdaságtörténelemnek régmúlt korszakaiban zajtalanul lejátszódott kiválási folyamatról van szó, mely a honfoglaló magyarság rabszolgáiból és a rendi Magyarország jobbágyaiból földmívelőket és pásztorokat, a pásztorokból községlakókat és pusztázókat, a pusztázókból egyfelől 4. „Iszronga" korczolt nádból, cnyhelylyel. (Kecskemét—Ballószög ) a számadógazdákat, másfelől a bojtárcselédeket formálta. ***) A kecskeméti pusztaság nomád jellegű pásztorkodása ugyanazoknak az okoknak köszönheti nagyobbszerű kifejlődését, mint a melyek az állattenyésztést ezen a területen a virágzás legmagasabb fokára emelték. Emiitettük az első részben, hogy a Duna—Tisza közén, a mohácsi vész előtt, a lakosság eléggé fejlett életmódot folytatott. A községek sűrűbben feküdtek egymás mellett, mint *) L. : Hajagos Imre: Kecskemét és vidéke. „Földrajzi Közlemények", 1887. évfolyama. **) L. : Sorsával megelégedő gujásnak dalja. ***) A magyar pásztorrendek történetét a következő munkálatok érintik, illetve tárgyalják : Wenzel Gusztáv : Magyarország mezőgazdaságának története. Budapest, 1887. — Acsády Ignácz : A magyar jobbágyság története. Budapest, 1906. — Herman Ottó : A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmányok. Budapest, 1909.