Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

Ajánlás

ha tudjuk, hogy az európai magashegységekben legeltető mindenféle nemzetbeli pásztort ma is nomádnak tekinti a tudomány, akkor a kecskeméti pusztaság pásztorait mi is, teljes joggal nomádoknak tekinthetjük. Annál is inkább, mert kétféle pásztorságunk van már régóta. Az egyik, a melyik télen-nyáron istállóban éjszakáztatja jószágát s csak nappal megy ki a legelőre, mint például a tehéncsordás, vagy a disznócsürhés, a másik, a melyik kora tavasztól késő őszig szabad ég alatt él, jószágával egyetemben, mint például a gulyás, vagy a gúny ás juhász. Érzem, hogy a kép, a mit bemutatni óhajtottam, nem tökéletes, tudom, hogy a szempontokból, a melyek tárgyalásom fonalán itt-ott vezettek, az idő, meg a kutatások még sokat megsemmisíthetnek, éppen ezért az egész munkát magam sem óhajtom többnek tekinteni, mint beszámolónak, egy csomó adalék keretének ahhoz a nagy munkához, a mit az alföldi nomád pásztorkodás tudományos földolgozása, annak Írójától megkíván. Ha ezt a nagy munkálatot csak egy szemponttal is ellőbbrevittem, egy-két adalékkal is gazdagítottam, már úgy érzem, hogy fáradozásom nem esett hiába. Ezeket kívántam elmondani. Kedves Bátyám, Uram, fogadja ezt a könyvemet igaz tiszteletem és hálám jeléül ' Budapesten, IQ12. márczius havában. Madarassy László.