Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

Madarassy László könyve a Kecskemét környéki pásztorkodásról (Sztrinkó István)

jedt, s gyűjtőútjai során leggyakrabban a Dunántúlra és a Palócföldre jutott el. Pásztorművészetről szóló könyvei közül több ma is becses, nehezen hozzáférhető kézikönyvnek számít, mint pl. a Vésett pásztortülkök. (1925), Dunántúli tükrösök (1932), Barna János, a feszül et faragó (1934) és a Müvészkedö magyar pásztorok (1935) 2 Első könyve a pásztorkultúra köréből 1912-ben jelent meg Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon címmel. Miként az Ajánlásból kiderül, Kecskemét tudós polgármestere, KADA ELEK bízta meg MADARASSYÍ, hogy gyarapítsa a nemrégiben megalakult Városi Múzeum anyagát. MADARASSY az általánosságban megfogalmazott gyűjtőkört az állattartás, a pásztorkodás emlékeire koncentrálta, hogy HERMAN OTTÓ nyomdokain haladva megmentse a „halódó pásztorkodás" napról-napra fogyó emlékeit. Nemcsak a tárgyakat igyekezett bevinni a múzeumba, de az emlékezet, a népi tudás rögzítésére is törekedett. Ugyanakkor jelentős lehetett a tárgy-gyűjtése is, hiszen az 1911-ben múzeumőrré kinevezett SZABÓ KÁLMÁN első feladata az volt, hogy rendezze a MADARASSY által megszerzett néprajzi együttest. Ebből a gyűjtésből a kecskeméti múzeum a hatalmas háborús pusztulás ellenére is őriz még mintegy negyven darabot: ivóharangokat, billegzővasakat, csatokat, kavarókanalakat és szolgavasakat. Ez utóbbiak között 1849-es és 186l-es évszámúak is vannak. MADARASSY és SZABÓ kapcsolata nemcsak a gyűjtött anyag rendszerezésére szorítkozott. Ismeretségük korábbi eredetű, mivel MADARASSY könyvében is megemlíti, hogy a cserényekre vonatkozó adatok gyűjtésében mily nagy segítségére volt SZABÓ KÁLMÁN. Néhány későbbről fennmaradt MADARASSY-levél pedig arról tanúskodik, hogy barátság alakult ki közöttük. A tudományos munkában is együttműködtek, hiszen MADARASSY segítette SZABÓ KÁLMÁN első halászati témájú dolgozatának megjelentetését,

4 s szerepe volt abban is, hogy a Magyar Néprajzi Társaság 1913-ban Kecskeméten rendezze meg nyilvános ülését. MADARASSY ott előadást is tartott Kecskemét és a néphagyomány címmel. Ma úgy tartjuk, hogy Kecskemét néprajzából az állattartás témaköre a legkidolgozottabb. E vélekedéshez nagyban hozzájárul a Nomád pásztorkodás... című könyv, mely 1912-ben elsőként foglalta össze a korábbi ismére teket. A kisebb, elszórt adatok mellett VAHOT IMRE, PRÓNAY GÁBOR, KADA ELEK és HERMAN OTTÓ írásaira kell itt gondolnunk. MADARASSY könyve természetesen nem egyszerű irodalmi összefoglalás, hanem a korábbi adatok és saját tudásának monografikus összegzése. A könyv így első tagja annak a monográfia sornak, amit a későbbiekben TÁLASI ISTVÁN, SZABÓ KÁLMÁN és NAGY CZIROK LÁSZLÓ folytattak.

6 Valamennyi MADARASSYÍ követő kutató, aki a Kecskemét környéki, a kiskunsági állattartásról írt, vagy nagy léptékű áttekintéshez e területek adatait felhasználta, az ő anyagát nem kerülhette Z KENYERES Á. 1969. II. 111. 3 A Katona József Múzeum Történeti Adattárában: KJM ÚTGY 78. 27. 2.; 78. 27. 6.; 78. 27. 9. 4 KJM ÚTGY 78. 27. 9. 5 Részletesebben: BALASSA I. 1974. 75. 6 TÁLASI 1. 1936.; SZABÓ K. 1942.; NAGY CZIROK L. 1959.