Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

a bikabör. A taligába tézslát, vagy rudat erősítettek, aszerint, hogy ökör, vagy ló húzta. Ha elérkezett a heti eleség járandóságának napja, a taliga belsőségét kiürítették, a tanyás v. lakos — talán egykor vidékünkön is : taligás — ráült a bikabőrrel terített, lapos födélre s úgy ment be a majorságba, vagy a községbe a soros gazdákhoz. Ha meg az egyhelyl>en való tanyázást már megelégelték és fölkerekedtek, hogy továbbvándoroljanak, megint csak a taliga volt az, a melylyel költözködésüket végrehajtották. A taliga belsősége, mint láttuk, csak arra volt jó, hogy benne az eleséget, meg a féltettebb holmit elhelyezzék, de széles és lapos födelére szép sorjában fölrakhatták mesterséges enyhelyüknek vesszővagy nádfalait, a nehéz subákkal és a pásztortanyák mindenféle apró-cseprő, kisebb-nagyobb járulékával egyetemben. A koszorúfák kiálló végei pedig arra szolgáltak, hogy pányvakötelekkel hozzájuk erősítették az egész rakományt ; 1"). ,.Cserény", féltctővel, lószárnyékkal, cleségcstaligával. (Fclsőpusztaszei.) mehetett azután a taliga akármilyen úttalan pusztán, akármilyen kopolyás, zsombékos, hegyes-völgyes mezőn, nem kellett a holmit attól féiteni, hogy szétmegy. Már Comenius megírta, hogy : „Vagi pastores pascua mutantes, mapalia sive magalia sua carris circumvehunt." („A* bujdosó (csavargó) pásztoroc a' legelőé mezoeket meg változtatván az oe kalibájokat avagy kunnyójokat taligán hordozzác ide s tova.") *) Comeniusnak valószínűleg eszeágában sem volt az, hogy szűkebb, morva hazájának, vagy éppen a szomszédos Magyarországnak pásztorságát mutassa be híres oktató könyvében, hitelességét mégis nagyban *) L. : Comenii J. A. : Janua aurea reserata linguae latináé.... Lugdunum Batavorum, 1643. — A ,.De pecuaria" cz. fejezetben. — A magyar szöveget Szilágyi Benjamin István nagyváradi tanító egykorú fordításának kolozsvári, 1673-i kiadásából adom.