Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

fal be ez a kölyök". De én nem töró'dtem vele, még nagyobb darab túrót faltam azért es. Az öreg a faluban is félt a tolvajoktól, este mindig raktuk a iúiót zsákba és kötöttük fel «gy diófára, hogv ne kapják meg. Mi éjjel loptunk ki a zsákból, hogy másnap legyen a legelőn mit enni, mert az öreg csak szilvát tett enni a tarisznyánkba. Egy nap ahogy legeltettük a birkákat, egy vízmosásból kijön egy kutya féle, annyira hasonlított a mi juhászkutyánkra és látom, hogy amikor a birkákhoz nyúl a szájával, már kint is van a bele. Én kiabálok - ,,ciba Lábos" - mert úgy hívtuk a kutyánkat. De az én Lábasom egyet gondolt, megragadott egy birkát a nyakánál, feldobta a hátára és irány az erdő. Akkor tudtam meg, hogy farkas volt, mikor láttam, hogy az emberek félbehagyják a kapálást és szaladnak a farkas után, de a farkas eltűnt birkástól. Ekkor láttam farkast először közelről. A juhászoknak az volt a szokásuk, hogy este fejés után kihajtották a birkákat egy-két órára. Engem otthon hagytak, hogy főzzek málét. Én addig nem főztem málét, s hogy gyorsan főzzem meg, amikor megmelegedett a víz én azonnal beleraktam a kukorica lisztet és kevertem, aztán rögtön kiburítottam az asztalra. Amikor hazajöttek és leültek az asztalhoz egy nagy tányér túró mellé, az a málé, amit én főztem olyan volt, mint a tészta, ehetetlen. Amikor az öreg vett egy darabot a kezébe és odavágta az ajtóhoz, odaragadt mint egy darab sár. Szidott az öreg, új málét főzött, azt mondta én nem fogok enni. De én voltam az első, aki az asztalhoz ült. Nem nagy fizetésem volt egy egész nyárra. 15 kg túró, amit apámék elfogyasztottak jóízűen. Mikor jött a tél, az asszonyok egész télen egyebet sem csináltak, fontak. Még nekem is fonni kellett. Én fontam a csepüt, a kendernek a vastagát. Minden este mentem én is Rózsi nénémmel a guzsalyosba a faluba, ahova esszegyiiltek a lányok. A guzsalyosban guzsalyon fonták a kendert, a lent vagy a gyapjút. Egész tavaszig kellett nekik fonni a fonalat. Amit fontak azt lelugzották, fehérre tisztították és megszőtték, amiből varrtak inget, gatyát. A gyapjúból pedig posztónakvalót szőttek és megványolták. Ebből varrtak icárt vagy szokmánt, de nem