Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

BEVEZETÉS

ún. székelyes csángók élnek. Itt még az utcanevek is a székelyföldi származásról beszélnek: Csík, Gyergyó, Podoros, stb. A moldvai magyaroknak egy igen kis hányada éppen e székelyes csángó falvakból 1945-47 között áttelepült Magyarországra. Egy részük már korábban, 1941-ben, a bukovinai székelyekkel együtt vándorolt magyar földre. Lábnyik lakosai közül Laczkó István szervezte meg a Magyarországra települést, a „magyarmenést" 1947-ben, s azóta Egyházaskozáron él családjával, földijei között, és itt halt meg 1992-ben. A nagy utazás, az áttelepedés történetét már az életrajz eló'tt külön is megírta. Emlékeit családjának, maradékainak kezdi írni, „statisztikát" állít össze gyermekeiről, unokáiról, amelyet hagyatkozása szerint azoknak őrizni és folytatni kell. Vallomásainak végső tanulsága - gyermekei és az olvasók számára -, hogy a küzdelmes élet, a világháború, a szegénység ellenére is lehet rendezett életet élni, emberi értékeket megőrizni, célokat elérni. A szerző élettörténetén kívül a 83 családból álló faluközösség életét is megismerjük. Az egyéni és közösségi történet szálai itt is párhuzamosan futnak, mint az előző két történetben. Gyermekkor-ifjúkor-felnőttkor eseményeinek leírása mellett és közben megismertet régi faluja helyzetével, a kereseti lehetőségekkel, munkaalkalmakkal, beszél az iskoláról, vallásról, gyermekmunkáról, a háborús évekről, a hétköznapok és ünnepek rendjéről. Előbb leírja az adott szokás általános rendjét, szabályait - pl. lakodalom a faluban -, s aztán számol be saját élményeiről, azaz saját lakodalmáról. Eletének legnagyobb eseményei: a katonaság és a Magyarországra település. Mindkettőnek sorsfordító hatása volt. Katonaélményeit, az ott tanultakat, azok hasznosítását, sikereit részletesen felidézi, többször visszatér ezekre az élményekre. Ugyanígy részletezi a nagy utazás történetét is, az áttelepedés szervezésétől az új hazában való meggyökeresedésükig. A csángók történelmét 1941-ben Mikecs László így összegezi: „...a csángók eseménytelen magyar nép, melynek a ma csak olyan, mint a tagnap: vegetáció. Csak egyháztörténete van, mondta sok kutató, az is csak kicsiben az övé, inkább idegen