Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)

alul, hogy vagyunk mártorak ez egyességnek elejébe „Kapitán s.s. Mihalake Monu. 1790 június 24. Románváros". Asztán ide ezek es a malmak jártak sokáig a szabófalvi emberek ürelni lisztet, de sok időt töltetek el, még elérkezet a rend ürelni. Ezeknek a malmaknak adtak vámot, részt az ürlés miánt 13-14 a százánál. Csak ezek a vizi malomak voltak s használták a hábaruig 1944. Én is kaptam, djet voltam gyermek. Vények azt mondják, hogy a király Alexandru Cuza djet elvete mosiékat a bojéraktól s manastiréktől, djet elosztata helyet a paraszt embereknek 1864be, akor az malomak a manastirétől elmaradtak a helyvei a szabófalvai s igy tet kezet egy malomra az députât in diván [képviselői Rob János, s másékra tet kezet más paraszt Szabófalvi ember. A malomaknak voltak csinálva forrás vizén a lütün e Berendesten, hol volt egy halas tó s másek volt 1 kim délután aláb, hol az forás viz foj a roszfelé [balra], az Jadufala feli, ot, hol a jobb kezeden volt az templom hegyre, amelyeket használtak a berendesti emberek. Én is ugy kaptom, hogy azt a felső malomat használták a rokánai az famíliának, Robu Mihály s másikat az ember Zantalka öreg bácsi. Ez malom a Robaki, használták 1946, pedig másék a Zantalkái, használudot a kolektivig s azuton es 1966-ig, mert imár megszaparodtak a tűzi malomok, ezeket a vizi malomakat töböt nem használták s igy a morar [molnár] az ember veszet el, nem még volt kinek üreljen, se nem volt honit vegyen vámat. Igy láta, hogy nincs mit ürelni, elhagyta malomat, lebontota s kihuzakadat azon a bányából. Most nincs semi ot azukon a helyeken, csak a halas tó van ot, hol volt a Rob malom forásoknál. Jár mostis eszembe, djet voltam gyermek, mentünk a marhák val oda itatni a forásokhoz, ot volt az halas, hol most is hordozák az csorda tején örökét itetni, s akor nük gyermekek eresztetük el a marhákat egyenek s nük mentünk, csináltunk fürdőt a halastóba s meg halakat is fogtunk s asztán mentünk ki a luzák alá árnyékba aludni. Djet es vala, akor menünk vala az malomhoz s nezük vala, hogy bengereti az nagy malom kereket a viz, de olyan lasan járt, hogy dorsa köves liszt folyt az láda lisztbe.