Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)

Szökjötök jó emberek, jönök a farkasok, eszik meg a jovokat. Akor sok ember, amelyek halta, ki jötek a faluból kaszákval, vi Iák val, botok val, hogy kergessék el a farkasokat. Djet nem látok semmit. Kértik ó't, hol vannak a farkasok, ő akor kacagta őket s elmentek az emberek. Még telik egy hét, mincsak ugy rikolt, hogy jöjenek emberek, ke eljötök a farkasok. Most ki jötök köveseb ember, de nem látok semi farkast s kérik őt, mért csalta meg őket hiába s ezeket is mincsak kacagta. Még telik egy hét s csak kijöt az erdőből három farkas, akkor ő bügni meszejevül volna: jöjötök jó emberek, most eljötök a farkasok, eszik meg mind a jovokat. De most senki nem jöt, hogy öreze meg. Ő felhágot egy cserefára s onnot nézte, hogy a farkasok porolták el a jovokat, de nem volt ura jöjön, száljon le, mig el nem mentek a farkasok. Most meg kacagta ő magát, mert senki nem jöt segítse, őrizé meg a farkasoktól. Most kacagták őt az emberek a faluból s azt mondoták: Had tanuljon meg, hogy mátzor nem máj csaljon meg senkit s ne máj kacagjon senkit ki, vele is volna, lene találjon ugy. Asztán ot sok dolgokat, találkozásokat mondotak az emberek az hánnál. Voltak emberek hardó borokval, amelyek hoztak Panciuról, mások Kotnárul s ot gyülekesztek még s mint itak, énekeltek, táncoltak s meg povestiltak [meséltek] s aztán mentek, indultak el hazafeli. Akor az időbe szép dolog volt ot, nagy örömei vigadtak ot. Most is ot kocsima van, üzletház a Tupilatiról. Most is ugy használják, de csak megcsinálták másformán 1968, mert adig nem volt, el volt porolva háborazatval [háborúban elpusztult] 1943-44-be. De most megcsinálták emlékbe a M. Sadoveanunak a bücseiére [becsüjére, tiszteletére]. Ő irta az könyvet erői Hanul Ancu^ei. S igy másnap elvégeztük szántani a helyet s aztán haza mentünk. Én oda szántani nem még mentem. Mivel foglalkoztak s miből épitik a házokat Régen, ugy mondják a vények, a szabófali emberek öröké csak a helyet dolozták, földi dolgozó emberek voltak. Nem