Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

szeretnék, de örökké egyedül. Ugy érzem, egy kicsit megpihennék. Még egy örömemet s egy bánatomot el kell mondjam, mint öregember. Örvendek, erőst örvendek, hogy a csángókot felkarolták a Magyarországiak: jönnek, kérdezősködnek, énekeltetnek, meséltetnek, gyermekeinket hordojzák Magyarországra. A kulturcsoportok es, Közeplokról pl. 3-4-szer vannak kint egy esztendő alatt. Münköt es számba vesz valaki. De sért az, hogy a közvetlen rokonaink, a székelyek lenézték és lenézik a csángót, uton útfélen lefirigyelik, lefalángassák. Akkor én ki vagyok: a székelynek buta csángó, egy senki. S a románnak bozgor-bangyilá. Na, mondják meg, akkor én ki vagyok és hova tartozok. 1991 majus-junius-julius Tankó József [Jáni]