Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)
TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)
legyen egy kicsi eső. Ujankor felfeküttem a szénára a hijuba, kopogott az eső a dránicán, s én drága babba Marjám milyen jó ézüt es aludtam! Na ilyen sokat dogoztam életemben s itt vagyok, ne, a 70 évet rég elrúgtam! Hiába, erős vót a fám. Láttam én ujant, hogy csak áltollebzselte az életet, jól élt, nem dolgozott, de egy hamar meghótt. Annak poronyó vót a fája! Aztán a fiatalságomból még az ételek izei jutnak eszembe. Nálunk nem vót olyan szertartásos az evés, má beszéltem róla, hárman es ettünk egy tálból. De én azt mondtam, ujan jó ézü tejfeles pityókalevest mint édesanyám, senki se tud főzni. Vagy csak akkor éhesebb vótam. Lehet, úgy jártam én es, mint mint az a finnyás fiatal házas ember, aki ahányszor a felesége felfőzte a tejet, örökké húzta az orrát, hogy hát nem ujan jó mint az édesanyja által felfőzött tej. Egyik nap a fiatal menyecske tett-vett, mit csinált, a tej reaégett, kozmás lett. Meg volt jedve, hogy most mit mond a kényes ura. S hát csudák csudája, amikor megkóstolta, nem hogy megszidja, hanem megdicsirte a feleségű, hogy na végre, te es megtanultad, hogy kell a tejet megforralni... Nem örökké az a jó, amire azt gondoljuk, hogy jó! Telt az üdő, eljött 1938 március 8-a, akkor behittak katanának. Na nefé! Egyfelől vártam hogy na, egy kicsit megpihenek, mert ahogy hallottam ott az evés az evés, a gyakorlat az gyakorlat, s a pihenés az pihenés. Ezt igy könnyű vót elgondolni, csak hogy nem ujan könnyű vót véghezvinni. Hagyd itt, Jóska, a szép Gyimesvölgyét, a leányokat, legényeket, fonókat, esti táncokat. Aztán valaki jól kitalálta azokat a katonakésérő énekeket es, kiesik az ember könnye. Azt mondja, hogy: „El kell menni katonának messzire Itt kell hagyni a babámot s nincs kire, Rejád hagyom, legkedvesebb legénybarátom... Vagy: „Udvaromon hármat fordult a kocsi Édesanyám, kuferomot hojza ki Kuferomot s bé hivó levelemet A faluból hujzák ki a nevemet"