Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

Azután félretettünk munkát, játékot, énekelni, citerálni kezdtünk s akkor táncoltunk. Vót aki tudott mozsikálni, furulyálni vaj ujan kivágott, kiagyusztált nyirfakéreggel nótát fújni. így telt el a sok hosszú őszi s téli este. Úgy éjfélig tartottak a fonók, egy hamar elfutott az üdő s reggel kelj Jóska, fogjátok a lovakat s indulni három órokor fuvarazni. De hát még induláskor elénekeltük, hogy: Guzsalyamon fonal nincsen Matollámon három ige Azt es hat hónapig fontam Még es eleget aludtam Aztán még jó emlékeim vannak a gyermek lakadal makrói. Mü, gyermekek ujan lakadalmokat szerveztünk rendesen mint a nagyok: vőlegény, hazai, vőfé, nyoszolyók, gazda - minden vót. Énekeltünk, táncoltunk, dőlledeztünk mint a nagyok. Sokszor még az istállóban, vesszőseprüvel es tanultunk táncolni. Azét itt a főd es gyengén terem, nehéz vót az élet, itt a legfontosabb a kemény munka vót. De én erőssen szerettem a szórakozást, a fonót, a lakadalmat. Még a mai napig es szeretem. Ezét lettem gazda a lakadalomban: én hivom a lakadalmasokot én kérem ki a leányt, én bócsúztatom el a vőlegényt vaj a hazait, attól függ melyiknek vagyok a gazdája. Én szedem az ajándékot az ajándéktáncban vaj a lakadalomban éjjel. De még térjünk vissza s beszéljünk a fiatal korról. A sok dogon küjel még azét mü szórokoztunk es. így rendeztünk kasaras bálokot, ezek hivogatósok vótak, karácsonykor és húshagyatkor rendeztük. Most nem igen vannak ilyenek. Vasárnaponként vót fogadott tánc, lent a központba, a Mánya Antiék féle vénházban, ahol Pulika Mihály húzta. Erős jó mozsikás vót, a vén Aranka gardonyozott, met akkor csak így vót: mozsikás s a felesége vaj valaki a gardonyos. Nem mint ma, 4-5 tagú banda, de ezek nem tudják azokot a régi nótákot, tancokot. Akkor minden jóravaló embernek nótája vót, pl. egy lassú magyaros. Csak reanézett a mozsikásra s a má tudta, mit kell húzni. A fiatalok még más szórakozást es szerveztek. Mindenki nem vette örökké a fődet, mint apámék, nem kellett úgy bújni a dogot! Vót üdő szórakozni, nem havétáztak el [csavarogtak]