Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Dolgoztatta, rosszul kosztolta, úgyhogy az ember gutaütést kapott és meghalt. Az asszonynak sok földje volt, meg cselédek is a háznál. Férjhez ment egy másik emberhez, az is odaköltözött az asszonyhoz, de azt is tönkretette a szájával, úgyhogy három évre az is belehalt, nem bírta tovább. Hazajött a katonáéktól az, aki 7 évig volt katona. A lányok nemigen néztek rá, mert már öreglegénynek tarották. Gondolt egyet és elvette ezt az asszonyt, aki gazdaságilag nagyon jól állott. Mondták neki a falubeliek ne vegye el, mert ő is úgy fog járni, mint az előző férjei és ő is belehal, de bizony ő nem hallgatott senkire, elvette feleségül. Teltek a napok és látta, hogy az asszonyság nem enged a szokásaiból. De gondolta magában, hogy talán orvosságára akadt. Azt mondja a feleségének: asszony, én lemegyek szántani ebbe és ebbe a darabba és te hozzál nekünk ebédet, mert én a szolgával megyek szántani és ebédet nem viszünk. Vigyen néked az öreg mennydörgős, én nem viszek néktek ebédet. Én két embert földbe tettem és téged is a földbe teszlek, ha nem engedelmeskedel. Az ember csak annyit mondott, jól van asszony meglátjuk, és ezzel felkészültek és elmentek szántani. Várják a tízórait, de nem jön. Várják a délit, nem jön az asszonyság az ebéddel. No, mondja az ember a szolgájának, nem baj fiacskám, majd csak kibírjuk valahogy estig. Este mikor jöttek hazafelé, mondta a szolgájának: Fiacskám, menjél be a boltba és vegyél 2 db szíjostort. O szerzett 2 db somfa vesszőnyelet, felszerelte mind a két ostort és hazaértek. Az ökröket kifogták és mentek be a házba. Az asszony eleit vette, elkezdte az embert mocsárolni, mindennek, csak jó embernek nem. Azt mondja az ember a szolgájának: hozd csak be az egyik ostort fiacskám. A fiú behozta és elkezdte verni az asszonyt, amig szét ment az ostor és a nyél is. Az asszony esszeesett, elájult, mert az ostor csak hasogatta a bőrt, de csontot nem tört. Azt mondja az ember a fiúnak: Hozd csak be fiacskám a másik ostort, mert az első már szétment. Amikor a kézibe vette a második ostort, hogy újból kezdje verni, megszólalt az asszony. Térdre állt és felfogta a