Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

évig. A pénziből őszintén megmondom vettünk es el, nem es. A pénzecskéit minden hónapban tettük be a takarékba, hogy legyen neki pénze, amikor megnősül. Mi nem használtuk ki a fiainkat, mint mások tették. Pedig lett volna mit csinálni a pénzzel, mert a házunk üres volt a bútorzattól. Csak az a bútor volt, ami kaptunk a házba németektől, az es mind régi, öreg bútor volt. A termelőszövetkezetben sajnos nem tudtunk előre haladni. Nem volt kedvünk dolgozni. Bérbe vettek egyesek földet a szomszéd községben és reggel elmentek dolgozni a tsz-be. Onnan megszöktek és mentek dolgozni a bérelt földeikbe, úgyhogy ősszel megint nem kaptunk semmit. Megint adósak maradtunk. De azért éltünk valahogy. Én nekem mégse volt kedvem kilépni a tsz-ből. Mondták egyes tagok: ha Laczkót ki tudnánk dobni a tsz-ből, fel tudnánk oszlatni a tsz-t. De én kitartottam a tsz mellett gondolva, hogy csak lesz valamikor jó es. 1954-ben újból kezdtük az évet. A jószág szaporodott, istállóink nem voltak. A tagoknak a házaiknál levő istállókat kellett igénybe venni. Ezekbe is bemházás az átalakítás, de a jószág nem gyarapodott, lesoványodott ezekben az istállókban, mert a gondozó nem lehetett más, mint a háztulajdonosa. Neki is volt jószága. Az abrakot a sajátjának adta. Ellenőrzést nem lehetett megtartani. Ha véletlneül rászólott valamelyik vezető, hogy ,,Te komám, te az abrakot nem a tsz jószágjának adod, hanem a sajátodnak". Még csak ekkor volt nagy felfordulás. Azt mondta az illető „Szóval ti még tolvajnak is tartotok engem, nem bíztok meg bennem. Azonnal vegyétek a jószágot és vigyétek el a házamtól, de azonnal." És nyitotta ki a kapukat, oldozta el a jószágot. Mit tehetett a szerencsétlen vezető. Könyörgött és bocsánatot kért az illetőtől, hogy viccelt, mert a jószágot nem lett volna hova vinni. Ilyen beruházásaink voltak id. Gyurka Jánosnál, Maraszin Jánosnál, Jakab Józsefnél, Szkripkár Péternél. A tsz istállói voltak a Csobán féle háznál és Gyozsán Mihálynál. Ezeket ez istállókat mondhattuk tsz-istállóknak. Erre aztán gondolkodni kellett, így tovább nem mehet, új istállót kell építeni szigorúan és sürgősen, de hová? Úgy határoztunk, hogy építünk a Bodó