Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

dolgoztak, csak másokkal dolgoztattak. Kiuzsorálták a szegény embereket és ki kell telepíteni őket a faluból. Amikor a jegyzőkönyv aláírására került a sor, én megtagadtam az aláírását, mondván, hogy én még itt sem voltam a faluban, amikor ezek az emberek, ha cselekedték is ezt, ami a jegyzőkönyvben van, hogy írjam én alá, amikor nem tudok róla. Erre azt mondják, ha nem írja alá nagyon meg fogja bánni. így es történt, hogy én kerültem a kitelepítési listára. Felejentettek, hogy én kulákpártoló vagyok, nem értek egyet a párttal stb. Egy bizonyos nap jön a községi bíró és egy detektív a lakásomra és kezd kérdezni. Mikor születtem, hány gyermekem, mennyi földet kaptam, amikre én természetesen válaszoltam. Amikor a kérdéseknek vége volt azt mondja nekem „maga vegye tudomásul, hogy ki lesz telepítve a faluból." Erre én nagyon megijedtem és kérdem a bírót „Pálfi bácsi mit vétettem én?" Erre azt mondja „tudod te jól, miért nem írtad alá a jegyzőköy vet." A detektív el es ment a lakásomról. Én meg mentem a Szkripkár Péterhez és mondom „nem gondolod, hogy tönkre tesztek családostól?" Erre azt mondja „megpróbálom esszehívni a vezetőséget, hogy új döntést hozzunk". így történt, hogy a vezetőség úgy döntött, egy évre felfüggesztik a kitelepítést. 1950. évben kijelöltek cséplőgép ellenőrnek és abba az utcába tettek, ahol a kulákok laknak, gondolva, hogy engem megvásárolnak a kulákok és nem írok be a naplóba egy-két mázsa búzát, így el leszek kapva és még börtön es jár érte. Én olyan tisztességesen vezettem a naplókat a törvényt ismerve, úgyhogy a végelszámolásnál én jöttem ki a legjobban, akármennyire is ellenőriztek engem. Amikor az év lejárt, szintén kijött a detektív a Horváttal. Kérdezi velem szembe a Horváthot: no hogy viselkedett egész év alatt ez az ember. - „Kitűnően" - mondta, „semmi kifogásunk nincs ellene". Erre mondja a detektív: „akkor bátyám így tovább, Isten vele" - és elmentek. Ezután mindig kaptam megbízatásokat. Én lettem a Nemzeti Bizottság elnöke. Nagy szerepe volt ennek a pozíciónak, mert a bélyegző nálam volt. De amikor a Mindszenti hercegprímást el kellett ítélni, elvették tőlem, félve, hogy nem fogok beleegyezni.