Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

a rokonokhoz értesíteni, hogy hazajött apánk. Jöttek es anyósom, sógorok, asszonyok, egy-kettőre megtelt a ház. Éjfélig elbeszélgettünk. Amiután elmentek lefeküdtünk aludni. De énnekem annyira ki volt hűlve a vérem a sok félelem és bombázás miatt. Nem tudtam elhinni, hogy itthon vagyok a feleségem mellett. Három nap és három éjjelbe telt, amig helyre jöttem. Feleségem meg es kérdezte: „csak nem beteg?" Nem vagyok beteg, de lassan megy ki belőlem ez az idegesség. Három nap után helyre jöttem, minden rendbe volt. Elkezdtem gazdálkodni. A határból benyújtottuk a termést, ami volt. Jött a tél, az es elmúlt, jött a tavasz és én még otthon vagyok. Nem kaptam behívót egész márciusig. Március 15-én kapok azonnali behívót, jelentkezzem az ezrednél. Nagy mozgolódás, készülődés újból a frontra. Engem az 1. zászlóaljból a 3.-ba tettek, ami nekem nem tetszett. Ki es menyek raportra és jelentem: „Főtörzsőrmester úr, miért tettek engem az elsőből a harmadik zászlóaljba?" Ez szembe néz velem és azt mondja: Te szerencsétlen, köszönheted a 4 gyerekednek, hogy áttettek a hármasba, mert az marad a város fenntartására, 1-2. megy a frontra. A nagycsaládosok maradnak. Örömömben megcsókoltam volna a főtörzsőrmestert. Ez időben engem még fel se öltöztettek, civilben járkáltam a laktanyában. Mondom a parancsnokomnak, a főtörzsnek, nem engedne-e haza ideiglenes parancsig, megfizetem neki. Azt mondja nekem: - „Van-e 300 lejed?" „Van" - mondom. „Akkor várj, mert kapsz." Várok egy nap, várok két nap, semmi eredmény. Meguntam járkálni civilben. Bemegyek az irodába megkérdezni mi van a szabadságos levelemmel? Amikor belépek, bent van a századparacsnok. Meglepődtem, tisztelgek és kérdez mi a bajod. Felelem: „Százados úr jelentem a főtörzsőrmester azt mondta, hogy kapok szabadságos levelet, hazamenni. Azt szeretném tudni, mikor kapom meg?" A százados kérdezi, de haragosan: „Mi van ezzel az emberrel, miért nem rendezték az ügyét, hol a szabadságos levele?" Azt mondja a főtörzsőrmester „itt van a dossziéban." „Azonnal add ide." De most nekem meghűlt a vérem, hogy esszetépi. Nem ez történt. Átvette, aláírta és