Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

„Mi kicsikék vagyunk szólani se tudunk, mégis a Jézuskának dicséretet mondunk. Dicsértessék." A házigazdák a házba fogadják a köszöntést. „Mindörökre" és beinvitálnak a házba és megkénálnak minden gyereket egy-egy kaláccsal vagy dióval és így megyünk házról-házra, amig bejárjuk az egész falut, úgy megtelik a tarisznyánk kaláccsal meg dióval, úgy hajnalfelé hazakeveredünk nagy fáradtan, elázva a bocskoraink, úgy néznek ki, mint valami döglött macska. De nem is csuda, mert mi nem kerüljük a sarat vagy a vizet, mindenbe belemegyünk és még birkózunk és verekedünk is, mert hát ilyen a gyerek virtus, néha a kalácsok meg a diók is kihullanak a tarisznyából, úgyhogy a sárból vagy hóból szedjük föl. Másnap nem tudunk felöltözni, mert a bocskorainknak a ráncai elszakadtak, meg kell javítani, szegény apámnak megint munkát adtunk. Ezt az énekelést nemcsak mi gyerekek csináljuk, csinálják a felnőttek és úgy a legények, leányok, de még a házasok is, ők nem járják be az egész falut, mint mi, csak egy pár házhoz mennek, ahol tudják hogy van bor, hogy igyanak egyet, jót. Karácsony másnapján es nagy ünnep van, mert István napja. A legények felköszöntik az István nevű legényeket és pisztollyal lövöldöznek, egész nap durrogtatnak, mintha háború lenne. De a misére elmentek és a mise idején, amikor a pap feláldozza az oltári szentséget a legények annyiszor lőnek, ez a divat. No de térjünk vissza az aprószentelésre. Ezt nemcsak mi csináltuk gyerekek, hanem a felnőttek is, például a legények a lányokat aprószentelték, de meg a felnőttek is. Osztán bizony virtusságból úgy elvertek egyeseket, hogy még három nap múlva se ült a fenekére. Mert felemelték a leány katrincáját, csak a vékony pendely maradt a fenekén és úgy mondták és verték a vesszővel a leány fenekét „aprószentek, szent Dávid, viseld az új esztendőt erővel és egészséggel, hogy ne varasodj meg." Nem is varasodott szegény, hanem csak felhólyagzott a bőre a fenekén, úgyhogy esztendeig nem szólt a legénynek haragból, de nem volt mit tenni. Elmúltak a karácsonyi ünnepek. És három nap múlva itt van az újév. Jaj mi lesz velünk, de még a szegény kutyákkal is, mert