Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

„Százados úr engem ez az ember megijesztegetett, azt mondta, ha nem adok néki, amit ő kér, engem a börtönbe tesz. Én mint járatlan fiatal elhittem neki és adtam amit kért. De nekem még es volna valami kérésem. Amennyiben mától kezdve, ha én adok valamit ki a raktárból a maga szava vagy írása nélkül valaha, ne bocsásson meg nekem, tegyen a börtönbe." - „így lesz Laczkó?" - „így lesz százados úr." - „Jól van, menj a helyedre és folytattuk a gyakorlatot estig. Amikor hazaértünk a főhadnagy fél es tette a lakatot a raktár ajtajára, nem tudta, hogy én kiegyeztem a századossal. A százados később jött be a laktanyába, megvártam és mondom neki: „nem tudok bemenni a raktárba, a főhadnagy feltette a lakatot." Már hivassa es: „Pánzaru vedd le a lakatot az ajtóról, mert megegyeztem a Laczkóval." Másnap feljelentette a főtörzsmestert, azonnal nyugdíjazták és én többé sohase láttam. így lett belőlem megint ember. De be es tartottam, senkinek semmit nem adtam a százados tudta nélkül. Azért írom le ezt, mert nem volt minden méz, volt üröm is. A főtörzsőrmester után jött egy másik fiatalabb. Jó es volt, rossz es volt, de becsapni nem tudott. Egy fényes nap megkaptam 25 darab nyári katonai blúzt. A százados adott egy névsort, hogy kinek adhatok belőle, amit én végre es hajtottam. Jön az én törzsőrmesterem: „Laczkó adjál nekem es egy blúzt." Én magának nem adok ha agyon lő még akkor sem, mert nem kért a századostól. Én nem akarok a börtönbe menni maga miatt." - „Szóval nem adsz?" - „Nem én!" - „Várjál." - azt mondja. „Mindjárt elintézlek én téged. Nem érdemlek én meg egy blúzt, ebben a században." Elment és feljelentett az ezredesnek. Az ezredes mindjárt küldött két katonát puskával, szurony a végibe és felkésértek engem az ezredes eleibe. Egy kicsit féltem, de biztattam magamat: „Laczkó, félelem nélkül beszélj, mert másképp a dutyiba mensz." Először es, amikor elibe kerültem, katonásan esszevágtam a bokámat. Tisztelegtem, mondtam a nevemet és foglalkozásomat, parancsára itt vagyok. Azt mondja nekem haragosan: „Te gazember, miért nem adtál a törzsőrmesternek egy új blúzt?" Én feleltem: „Tisztelt ezredes úr, én olyan parancsot kaptam a