Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

a százados és azt mondta: „Laczkó én telefonáltam a községed­be, érdeklődtem milyen ember vagy. Azt a választ kaptam, hogy szegény fiú vagy és ha ebből a raktárból valami veszteséged lesz, soha nem szabadulsz haza, a börtön itt eszén meg."Ekkor nagyon megijedtem, mit vettem én fel a fejemre. De nincs mese, beálltam a táncba, folytatni kell. Bíztam magamba, bíztam az írástudásomba és biztam a ravaszságomba. De nemsokára beütött a krak. A nagy emberből majdnem semmi lett. Az történ, hogy volt a századunkban egy öreg főtörzsőrmester. Ez bizony sűrűen jött be a raktárba és mondogatta nekem: „te Laczkó nem es tudod te hányan mentek börtönbe ebből a raktárból." Én kérdezem mit kéne nekem csinálni, hogy ne menjek börtönbe. Azt hogy légy jóba velem, adjál nekem új ruhát, én küldöm neked vissza régit. Jó, mondtam, csak nehogy baj legyen. Volt neki egy ordonánca [küldönc], magyarul pucér, mert az időben még egy főtörzs­őrmesternek is volt pucérja. Ezt csak küdte és én neki bakancsot, nadrágot, kabátot jócskán, de vissza nem kaptam semmit. A százados valamit sejtett, odahivatta a főtörzsőrmester pucérját és kikérdezte, mit vittél el a Laczkótól. Ez bizony megmondott mindent. Másnap megyünk egy egész napi gyakor­latra. A százados elől ment lóháton, mi a sorban. A százados csak megáll a lovával irántam és úgy kezdi: ,,Te Pánzáru" ­úgy hívták a főhadnagyot - ezekből az őrvezetőkből kiket gondolod, hogy káplárt csináljunk:" Ez még kezdi: Laczkó, Ratmáker és a többit sorolja. Erre azt mondja a százados: „melyik Laczkót az anyja Istenit, ezt börtönbe kell tennem" ! És azt mondja nekem gúnyosan: „Úgy Laczkó úr, nekifogtál mostantól kupeckodni ugye." - „Nem tudok semmit százados úr, mondom. - „Nem, mit adtál a főtörzsőrmesternek?" Jól van, tovább nem vitatkozunk. Szól a főhadnagynak, mától kezdve tegyen egy lakatot a raktár ajtajára. Kezdődjék meg a leltározás. Amennyiben hiánya van, lecsukatjuk." Erre én nekem es égett a föld a talpam alatt, mi lesz velem most. Amikor arra a helyre értünk, ahol kezdődött a gyakorlat, a százados leszállott a lováról és kiabált: „Laczkó". „Parancs százados úr" - és elébe mentem. - „Mit csináltál Laczkó?"

Next

/
Thumbnails
Contents