Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

mit egyenek." - „Rózsika, jól van, hát akkor mikor jöjjenek a lánykérők?" A gazda azt feleli: - „jöjjenek szombat este." Szombaton estére a legény felöltözik nyirel [vőlegény] ruhába, felhúzza a sodros gagyáját, felveszi a sodros ingit, felköti az övet a derekára, felveszi a hímes bundáját, megtölti a pisztolyait és még maga mellé vesz 2-3 fiatal rokon embert. Megtöltenék egy 10 literes korsót borral és elindulnak a lánykérésbe. Amikor a lányos házba érnek, köszönés után leülnek egycsomóba. De a lánynak a rokonai esszegyülnek úgy, hogy alig férnek. És kezdődik a nagy vita. - „Hát kentek minek jöttek, honnan jöttek?"- kérdezik a lánynak a rokonai. Ez időbe a nyirásza [menyasszony] el van bújva, csak a nyirel tudja hol van. A legény emberei kezdik a nagy mesét: - „Hogy mi honnan jöttünk és mért jöttünk, elmondjuk röviden, hogy kentek is megtudják. Mi a mai napon el voltunk vadászni és vadászás közbe élénkbe került egy szép őzike. Ez a fiatal barátunk rá is lőtt, vérzett is. De sajnos mégis elmenekült. És a vérnyomok idevezettek bennünket ebbe a házba. Úgy gondoljuk, ha maguk becsületes emberek, talán vissza is adják, mert nagyon fáj a szive érte ennek a fiatal vadászunknak." A nyirásza emberei felelnek: - „Ide bizony nem jött még egy vadkecske se, kentek nagyot tévedtek, hogy ide jött, kentek nem jól nyomoznak, talán szomszédba ment és maguk itt keresik, csak nyugottan menjenek ahonnan jöttek, nincs egy kecske se." Erre azt feleli a másik fél: - „Amennyiben nem hajlandók eléadni a nyistény vadkecskénket, kénytelenek vagyunk házkutatást csinálni. És ha mégis itt találjuk, kenteknek nagy bajuk lesz ebből, mert nekünk felhatalmazásunk is van a házkutatásra." - „Mivel bizonyítják a felhatalmazást" - kérdi a másik fél. Csak tessék megnézni a királyi pecsétet. És ránéznek mindannyian a nyirel kalapjára, ahol fel van tűzve a gerdányok közé a pávatollak és erre mind megijednek és engedélyt adnak a kutatásra. A nyirel kimegy és behozza az őzikét, illetve a Nyirászát. Ekkor már térnek a valódi szóra, kezet fognak az ifjú párral, eléveszik a korsó bort, egy poharat megöntenek borral, elkezdik kérdeni: - „Antal szereted a Veronikát?"- „Igen."- „Nem tett rá senki, hogy elvegyed feleségül?" - „Nem."- „Veronika szereted az Antalt?" - „Igen."