Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

téli kabátban voltam, nem égett el a hátam. No hadd el bátyus, gondoltam magamba visszafizetem, de nem szóltam neki. Egy kicsit pityeregtem és végeztem a munkát tovább. Közeledett a vasárnap és mondom a bácsikámnak, hogy én haza szeretnék menni és hétfőn visszajövök, de kérjen a gróftól egy pár bocskort és 300 lejt előre, mert a bocskoraim kiszakadtak, még a folt se áll meg benne. A pénzzel valami ruhafélét vegyek magamnak, mert szégyellek ezekbe a ruhákba járni. Azt mondja a bácsikám nem fog adni a bojér, mert még a hónapot se töltötted le. Én mondom neki - „mondja azt, hogy maga jót áll értem, elvégre testvérek vagyunk!" Jól van mondta, megyek a bojérhoz, kérek pénzt ,meg bocskort, ha ad. A jólelkű bojér adott 300 lejt és egy pár érett marhabőr bocskort és ezzel hazafelé mentem, de úgy, hogy én többé soha nem mentem vissza. Egy hétre jön a bátyám, kérdi „miért nem mentem vissza, mert a bojér azt mondta ha nem megyek vissza ő kell, hogy megfizesse a bocskorokat meg a 300 lejt." Mondom neki csak nyugodtan fizesse vissza helyettem, mert a hátam most is fáj, ahol megütötte a tüzes vassal, de még azért sem haragudtam úgy, mint azért, hogy megszidta az anyám Istenit, mintha magának nem lett volna anyja. Ezzel befejeztem a kovács mesterséget. Elmentem tanulni mint egy tehén és hazajöttem mint egy ökör. Három hétből kitelt a tanulás. Megint édesapámhoz kerültem vissza. Jött a tél, semmi pénz, még sót és petróliumot se volt mivel venni. Eladnivaló se volt, mert alig volt annyi gabona, amit megegyünk. Azt mondja apám, gyere fiam mennyünk el az erdőbe métert csinálni, hogy keressünk pénzt. Jól van apám, menjünk. Még kapódott egy cimbora, Laczkó József a fiacskájával Jánossal, aki egy évvel még tőlem es fiatalabb volt. Egy hétfőn feltarisznyáztuk magunkat egy hétre való élelemmel, üstöt, fazekat, kukoricalisztet, amiből málét főztünk az erdőben, mert nem jöttünk haza egy hétig. Az első nap bódét kellett készíteni, amiben éjjel háltunk. Ez a nap csak a bódécsinálásból, no meg a fürészfenésből telt. Másnap neki-