Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „A szegény öreggel ötvenkilenc esztendőt éltem..." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

— Hát úgy derült ki, hogy eljött este, kétszer-háromszor. — Csak úgy be lehetett állítani? — Nem. Megkopogtatta az ablakot. — Bármikor? — Este. — Akármelyik napon lehetett jönni? — Lehetett. De csak úgy szokott lenni, hogy vasárnapon, kedden, csütörtökön, meg szombaton. Jöhetett volna mindennap is, mert volt, aki mindennap ment. Hát ő olyan szemérmetes, hogy mondjam, olyasmi volt, nem nagyon szeretett. Én magam is úgy voltam, hogy nem is nagyon örültem neki, hogyha jött. Fontunk mi már akkor, mert ez már októberbe, novemberbe volt. — Nem mentek fonóházba? — Nem volt már fonóház, dehogy. Csak mink magunknak csináltunk. Ugye ő, a lelkem, megkopogtatta az abalkot. Mikor legelőször kopogott, én nem mentem ki, csak sokára, már majdnem elment, aszongya. Mert rá se figyeltem, hogy kopognak-e vagy nem kopognak. — Erre figyelt valaki? — Nem. Hát a családban meghallották, hogy kopog. Nem ilyen fent volt az ablak, mint most mindenütt. — Akkor illett kimenni? — Illett. Kimentem beereszteni. Nem azért, mert be volt zárva az ajtó, csak hát kinyitottam neki, és bejött szépen. Majd később, amikor már kétszerháromszor jött, megmondta, hogy mit akar. — Kinek mondta meg? — Hát, édesanyámnak meg édesapámnak. — Először nem magának mondta? — Hát, nekem is mondta, de én nem árultam el ezt. Majd ő aztán megmondta édesanyámnak, hogy mit akar. Nem is volt odabe édesapám, behíttuk. Valamit beszéltünk itt a lagziról, aszongya: - úú, ráérünk, - még ő azt gondolta, hogy karácsonyig lehet. Azt mondja édesanyám neki: - vigyázz kedves, karácsonyig nem mehet az. Hát itten Andráskor lezárják a lagzit. András után nem lehet, az pegyig november végén van. - Hát úgy aztán ripproppra ment, nagyon ripp-roppra. Mentünk Poroszlóra vásárolni, amit csak tudunk venni, ami hiányzott no, hogy így mondjam. Hát meg se érkeztünk varrni nagyon sokat, mert olyan hamar eljött az a két-három hét, hogyhát már össze is keltünk.