Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „A szegény öreggel ötvenkilenc esztendőt éltem..." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

Mondom, se nem kapott jussot édesanyám, mert éltek az öregek. Hát tudja, azt a kis földet feltartották az öregek, 20 hold föld nem olyan nagy vagyon volt, csak az a közepes. — Julcsa néninek milyen dolga volt otthon? — Minden. Tavasszal kimentünk, kapáltunk, bubujkát szedtünk. -Mit? — Kamillát. Jobban mondva szekfűvirág az igazi neve. A földünk olyan helyen volt, ahol ez bővibe termett. Nagyon sok volt. Nem kellett vetni, csak vadon nőtt. Rettenetes sokat szedtünk belőle. — Kinek adták el? — Kereskedő vette meg. — A nevére emlékszik? — Hogyne. Magda Lajosékhoz vittük. Ezeknek boltjuk meg aztán vendéglőjük volt. Ott a sarkon, ahol most a zöldséges bolt van. Csuda sokat kerestünk vele, oszt édesanyámék mind ránkhagyták a költséget. Nagyon keveset dolgoztunk mink otthon, úgy házimunkát. Szőttünk, fontunk, ez megvolt. Én meg még másoknak is. Tavasszal annyi pénzt kerestem, hogy csuda. Már nem tudom, mennyiért szőttük rőfjit. Úgy hittük, hogy rőf. Nem méterre mértük, csak rőfre, Istenem, de sokat, nagyon sokat kerestem vele. Az egész családot fölőtöztettük tavaszkor. Mindenkinek lett ruha belőle. Nem ám majdhogy magamnak. Nekem volt. Mert apáméktól is telt volna éppen egy-két darab, de úgy nem járt a faluba senkise, mint azok a fajta lányok, mint én voltam, hogy annyi ruhája lett volna. Mert megszőttük. — Mikor eladólány sorba ért, mennyi jószágjuk volt? — Mindég volt két ló, két tehén, harmagyik ló is volt, meg csikói a nagylovaknak. Volt nálunk sok. Már őnáluk inkább, mert akkor több volt, mikor én otthonról elkerültem. Mert feles földet dolgoztak meg árendáltak is. Úgy is volt, hogy vagon búzájuk termett. — Kik voltak Julcsa néni testvérei? — Utánam Maris következett, ő kilencszázhatbeli. — Vele mi lett? — Nemrégen halt meg, tíz éve sincsen. Ennek a sánta embernek volt az anyja, aki itt volt tegnap a torba. Négy gyereke volt, de mindjárt az elejin, ahogy megszülettek, meghaltak. — Mi volt a férje? — A Ficzere Zsiga. Az elment a faluból. Rosszé vált, egy asszonnyal elment Oszt ebbe pusztult bele a testvérem. Szégyellte. Nem ett, meg nem