Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „A szegény öreggel ötvenkilenc esztendőt éltem..." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

Aztán ők neveltek. Mert édesanyám négy esztendeig úgy volt, mint egy cseléd. Annyi volt a dolog, hogy legtöbbet bizony az estállóban volt. Mit tudott volna ő? Öt gyereke volt. Elvitték édesapámat a 14-es háborúba, négy esztendeig nem is láttuk. Nem volt itthon egyszer se. Az a nagyapa is meghalt hamar. Az még negyven esztendős se volt tán, amikor meghalt. Édesapámék ketten maradtak ott is. Édesapám volt, meg egy húga, de az meghalt fiatalaszszony korába, nem maradt gyereke, édesapám maga maradt. Nanámnak hittük az öregasszont. Az anyját. Édesapám Veres János volt, született 1874 október nem tudom hányadikán. Édesanyám négy évvel volt fiatalabb, az övét nem is tudom pontosan, hogy így mondjam. Úgy elfelejtettem, úgy kiment az eszemből, mert hamar, 56 éves korában meghalt szegény. — Édesanyja menyecskének ment a Veresékhez? — Menyecskének. — Hogy hívták azt a falurészt, ahol Julcsa néni gyerekeskedett? — Magda-hadnak. Most az öcsém, Jani lakik ott, ilyen L-alakú a porta. A nagy iskolakert van mellette. Most már az egészségügyi központi is azon a portán van, az állatorvosnak is ott van a háza, ott menne ki egy új út, úgyhogy Janinak csak a háza maradna meg, meg egy kicsi. Akarnak ott egy új utat nyitni. Errefele, ahol kijárnak maguk, az a Tuza-hadi út, mert úgy hittak valamikor, hogy Tuza-had. Amére Vass nagyapám háza van, az meg Vass-had volt valamikor. Ahol meg most lakunk, ez a Hányi oldal. — Édesapjáéknak mennyi földjük volt? — Hogy mennyi volt, nem tudnám, kedves, megmondani, úgy tizenöt hold körül. Mit tudom én. Jani, az öcsém azt mondta, hogy tizenöt, én meg húsznál is többet tudok. De már édesapám vett hozzá. Meg ugye azután jussolt édesanyám is. Hát ugye, mit tudom én már, hogy volt. — Mit termelt az édesapja? — Búzát, kukoricát, répát, zabot, meg ami a gazdasághoz tartozott. Fuvarozást is vállalt. — Ez hogyan ment? — Mondjuk elment Füzesabonyba, egy kocsi búzát elvitt valakinek, azután hozott egy kocsi földet. — Mi volt a fizetség? — Hát két-három forint. 10 forint volt egy mázsa búza. Ugye abba az időbe édesapámnak nem volt még, csak a maga földje, meg akkor édesanyám se jussolt, meg nem dolgozott hogyishijjákot, feles földet se, ilyesvalamit.