Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Mink mindig a más kutyája voltunk..." (Készítette: Szuhay Péter)

belekerül vagy ötszáz forintomba. Oszt mondom az uram lányának, — idehallgass, én meghozatom azt a sódert, meghozatom a cementet, csak legalább gyertek haza! Nem vállalkoztak rá. Hát, igaz, ami igaz, fele enyim a háznak, mert rámíratta az öreg. Mert amott egy települt házban laktunk, oszt őneki csak negyedrésze volt benne, már az öregemnek. Oszt mondtam neki, - idehallgass. Ezt meg kell változtatni, én teveled kínlódok meg minden, én ingyen nem kínlódok veled. így oszt ráállt, hogy ennek a háznak én kapjam a felét. Hát tegnap is ezen vesztünk össze, mert azt mondta, már magyarán megmondva, hogy baszd meg a házadat. — Azért jöttél el, hogy neked is legyen benne valami. Mondom, - azért, azért jöttem. Mikor amazt eladtuk harmincezer forintér, jött a gyereke, mind a kettő, mindjárt. Oszt akkor adott nekik ezer-ezer forintot. Az én gyerekemnek meg nem adott egyet se. Igaz, hogy annak nem is kell, mert az jóláll nagyon. Oszt így vagyunk, kedves. így voltam én.