Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)
Interjúk - „Mink mindig a más kutyája voltunk..." (Készítette: Szuhay Péter)
— Hát egy fia életben maradt, nem? — Igen, Jóska, Kovács Jóska. — Öt gyereket szült, négy meghalt, egy maradt. — Igen. Ö volt a legfiatalabb, ott van Magyarfán, ott volt katona, ott nősült meg. Tán most jönnek majd haza, szombaton. Mert írta, hogy jönnek. Az uram a fronton volt, tudja-e, és az én fiam, aki most jön hazafele, olyan árva volt! Hát elmentem dolgozni ugye, reggel otthagytam. Hát nem volt kenyér. Mikor elmentem mosni, azt mondja az asszony: — Gyere Örzsi, reggelizni. Hát nem esett jól, mert a gyerek otthon volt kenyér nélkül. Azt mondja nekem az asszony, — idehallgass már, ne gondolkozz, itt van kenyér, szalonna, vidd haza a fiadnak! Úgy is volt. Beraktam a köténybe, mezítláb, tél volt, vittem hazafele. Már a kapuban kiabálta nekem: - édesanyám, de éhen vagyok, nem ettem máma! Na most mit szól hozzá, mondja? Hát nem győztem annyit keresni, hogy ruházzam meg kenyeret is adjak neki. Meg olyan nadrág volt rajta, kedves, hogy ki volt a fara! Mert nem győztem neki venni. Na, hazamentem egy este,jön egy ember, azt mondja: — Örzsike, nem bírtam a fiadat megverni, elszaladt. De megvertem volna úgy, hogy nem bír hazamenni. Volt egy kis almafám, hát mind leszedte az almát róla. Hát éhen volt a lelkem. Hát, mondom, — nézzed, ha meg tudod fogni, verd csak meg. Azt mondja, — örzsi, dehogy verem meg, hogy verném meg. Egy árva gyereket! Ilyeneket csinált a lelkem, lopott, oszt ha mondom neki, azt mondja, nem igaz. — Na, behívat egyszer a tanító, a Major Sándor. Azt mondja, - idehallgasson! Miért nem engedi maga a gyereket iskolába? Azt mondom neki, — ide tessék hallgatni! Mikor engedjem el? Én már öt órakor eljövök otthonról, a gyerek még alszik. Hát én nem tudok csinálni semmit se. Hiába mondtam neki, - fiam kelj fel, és eredj iskolába. Hát hun ment, hun nem ment a lelkem iskolába. Hát nem tudom járatni. — Nézze örzsi, ha így van, akkor nem tudunk csinálni semmit. Mikor az apja hazajött, akkor már jobban ment iskolába. Azelőtt azt se tudta, hogy kell leírni a nevit meg mittudomén. Mulya volt a gyerek, mert nem járatta senki iskolába kedves. Pestre járt akkor az uram. — Mikor összekerültek, hol dolgozott a férje? — Vagy három esztendőn keresztül Mezőhegyesre járt, ott sokat kerestek, nem is volt nehéz a munka. Egyszer elment Egerbe a halastóhoz dolgozni, de ott a sárba, a vízbe megunta a lelkem, oszt otthagyta, megint ment vissza Hegyesre. Volt úgy, hogy hazajött, és nyáron vállalt aratást. — Kinél arattak?
