Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)
Interjúk - „Mink mindig a más kutyája voltunk..." (Készítette: Szuhay Péter)
— Ahogy megyünk Kerecsendnek, arra van. Most már csak egy kis tanya van a helyin, két ház, de mennyi volt ottan e! Sokan laktunk mink ott. Osztan szegény apám mindig fejős volt. Én hordtam neki mindig a reggelit. Osztan úgy cselekedtem, szegény anyám lesütte a hat tojást, vagy mit tudom én mit, én oszt leültem az út szélire, oszt ettem belüle. Apám meg ott lesett az úton. Oszt mikor odaértem, azt mondja: - Kislányom, hát anyád csak enynyit sütött? Nem mertem neki szólni semmit se. De nem bántott, mert olyan kis alacsony ember volt. Kisebb, mint az én férjem, úgy emlékszem rája. Oszt fényképünk nincsen. Hogy édesanyám hogy tudta ezt megállni! Már hogy nem vetette le magát édesapámmal. Mert a keresztanyám bement a keresztapámmal Egerbe, oszt levetette magát. Különben anyámnak sok fényképje volt, mert tudja, férjhez ment másodszor. A Dani Lukácshoz, az egy hetvennégy esztendős ember volt, mikor elvette. Hét évig éltek együtt. Mondtuk neki, édesanyám, hát vagyunk hárman, akármelyikünkhöz mehet. Minek megy már maga férjhez. — Ebbe ne szóljatok bele! Legény volt, akkor is el akart venni. Amikor lebetegedett, én jártam hozzá takarítani. Az ura nagyon szeretett engem. — Mi történt a családdal, amikor édesapja meghalt? — Onnan Szikszóról vitték el katonának, de még sokáig ott laktunk. Az uraság nem engedte anyámat haza, hogy tartsa csak a három gyereket, bejárt mosni az urasághoz. — Amikor Szikszón laktak, volt a faluban házuk? — Nekünk? Dehogy volt. Mikor hazajöttünk, akkor építtetett édesanyám házat. Apám rengeteg jószágot hagyott, mind eladta, abból épített házat. Nem úgy volt akkor, mint most e, hogy az összes szakramentumot rá kell adni. Ilyen kis házat épített e, de ilyen magosat e. — Milyen jószágjuk volt a pusztán? — Malac, két darab tehén. Úgyhogy egy hétig hurcolkodtunk, az uraság hozott bennünket haza. Ott együtt laktunk a keresztanyámékkal. Édesapámat meg a keresztapámat is onnan vitték el. — Mikor beköltöztek a faluba, megvolt már a ház? — Dehogy volt, még akkor a bátyámnál, anyámnak a testvérénél laktunk. Neki volt háza, oszt azt mondta, ne törődjetek testvér semmivel, gyertek haza, elfértek itt nálunk. Hát ott laktunk mink olyan két esztendeig e, vagy háromig. — Ők melyik részben laktak? Milyen utcában?
