Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Utószó (Örszigethy Erzsébet)

mondják, hogy mikor születtek, ki volt anyjuk, apjuk, miféle rokonságuk, de ahogyan oldódik a feszélyezett, mondhatni vallató hangulat, az életük egészére jellemzőnek vélt megnyilatkozások következnek; ,,Mink mindig a más kutyája voltunk", „Belekeveredett ebbe az életbe minden, boletta, házvétel, szegénység.. .", „Mi. . . kulákok voltunk, nem lesz ebből baj, kedves?" . . . Az életút-feltárás kinyilvánított célja mellett a kutatócsoport tagjait az a közös hit vezérelte, hogy minden ember szavahihető a maga életének történetében, és nemcsak a dokumentálható igazság érvényes, hiszen még a valóságtól elrugaszkodó legenda sem értékmentes, fantázia-szülte tükörkép. Főként azokról az eseményekről, személyekről - élményekről - szerettünk volna részletesen beszélgetni, amelyek leginkább meghatározták a kérdezett világviszonyát. A kérdezést nehezítette, hogy a világviszony természete általában az interjú egészéből ismerhető meg. Az is utólagos tapasztalat, hogy az alapélmények gyakorta sorslegendává emelik a jelentéktelennek tetsző hétköznapokból összeálló élettörténetet, amelyben a mából visszatekintve minden történés és cselekedet sajátos visszfényben jelenik meg. Hiába az objektív tisztázás akarata, nemegyszer a valóság-elemek szinte mitikus átköltésének lehetünk tanúi. (Nem hatnak gerjesztőleg az emlékezetre dokumentált tudomásaink például az asztalos iparosköri ténykedéséről, ha ő ragaszkodik ahhoz, hogy 1945 után kivonult a közéletből.) Érzékelhető ugyanis, hogy elbeszélőink szándéka nem az objektív tények elferdítése vagy elleplezése, hanem — akár az egyfajta igazságra fölesküdött írók „fiktív" regényükben — az eszmei mondanivaló, az átélt-megszenvedett évek értelmének megfogalmazására tesznek kísérletet. Az önmitológia-alkotás a legszembetűnőbb ennél a generációnál, amely teljes, „úgy-ahogy" befejezett életről ad számot. Az anyag válogatásakor két elbeszélőnk már halott, egy másik szótlanná vált, magatehetetlen beteg. .. Az olvasmányosság érdekében a szerkesztéskor az eredeti interjú-vázlathoz igazodva a vallomás- és párbeszéd-füzéreket követhető időrendbe szedtük, de minden olyan történetet, ,ideologikus-mitologikus" motívumot megtartottunk, amely kifejezni látszott a besenyői ember és a falu egyedi és általános jellemzőit. E szerkesztési elv, valamint az interjúzás célja és módszere együttesen ludas abban, ha törött mozaikokat is talál az olvasó a válogatásban. E könyv főszereplői öregemberek, akik legyőzetve, megrokkanva, megfáradva sem érzik magukat vert seregnek. Talán éppen azért, mert besenyőiek! . _ Örszigethy Erzsébet