Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Volt egyszer egy vendéglős. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

- Milyen munkára kerültek a Hortobágyon? - Voltak, akik kacsatelepen dolgoztak, mások a libatelepen. Aztán tyúktelepen. Az emberek meg kocsisok voltak, akiket elvittek. Van is egy, a komámnak a keresztfia, az ottmaradt. Nem jött vissza többet Besenyőre. Meghalt a sógora, most volt itt annak a temetésén, még azóta nem volt Besenyőn. Nem is jön többet, aszongya. Úgy utálja. Hát ő semmit nem ártott a falunak. Elvitték mindenöket, akkor ők az apósáékhoz mentek lakni. Ott voltak. Onnan meg levitték Hortobágyra. Ott maradt cselédnek Hortobágyon, most már Hortobágyon szép háza van. Csináltatott házat, a gyerekeit taníttatja, a fia már meg is nősült. - Mit vihettek magukkal itthonról? - Esetleg egy dunnát, párnát. Semmit se. Mint ahogy a deportáltakat hozták Pestről. Ötven kilós csomaggal. Besenyőn sok deportált volt. A húgomékhoz, Vass Andrásékhoz is jutott, pedig hat gyerekük született, azt hiszem hárman vagy négyen még otthon laktak. Volt nekik két szobájuk, egy konyhájuk, előszoba meg egy alsó konyha. És akkor még odavittek ilyen pesti kitelepítettet, négyet-e vagy ötöt. No most azok szegények az előszobába laktak, összezsúfolva, rakásra. . . A két szoba nekik kellett. Az egyik szobába az a bútora volt, amibe ruhák voltak, a szekrények, mindenek, a másik szoba meg tele volt ággyal. Mert nagy családjuk volt. Ezek az idegenek meg az előszobába, úgyhogy ott jártak rajtuk keresztül. Sok helyen volt így. Kladiváéknál is, azokat is levitték Hortobágyra. - Milyen helyen laktak Hortobágyon? - Juhhodályba meg disznóólakba. A hortobágyi gazdaságnál. Volt aki disznóólba lakott, volt aki kamrába. Szegény Mariska írta a levelet: ,,el se tudod képzelni, hogy milyen helyünk van." Be voltak szorulva nem tudom én hányan egy szobába. Őneki ágya volt, aztán megosztotta az ágyát, egy családnak a gyerekei aludtak vele. A család a földön aludt. Azt mondta Mariska, olyan volt a fal mindég, hogy majdnem csepegett rajta a víz. A gazdaságnak a területin. Az volt a szerencse, hogy nyáron és télen voltak oda. Elvitték őket júniusba, majd másik év októberébe jött haza Mariska. Akit elvittek, annak bárhogyan volt itthon berendezve a lakása, semmit nem hagytak. Annak jutott minden, akinek kiutalták. Olyan lakók is voltak, mint Csapó Józsefek. Az asszony olyan gondját viselte a bútornak meg mindennek, mikor hazajöttek Hortobágyról, tisztán adta át a tulajdonosának. Kiment mindjárt előle. Még az is megcsinálták, hogy mikor hazamentek és lett nekik tehenük, a ki-