Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Az igazgató mindig ott sétált a folyosón, ha valakinek piszkos volt a cipője, azt visszaküldte. A mi gimnáziumunk testvérgimnáziuma Jászapátin van, ami akkor épült, amikor a mienk, az épület is hasonló, csak kisebb, mint a mienk. A tanárok nem tettek különbséget, hogy paraszt gyerek vagy más származású valaki. Én jó közepes tanuló voltam, történelemből nagyon tudtam. Tankönyvet nem kaptam, de egymástól megvettük. Lukinics kántor tanított minket V.—Vl.-ban és ő próbált beszélni édesapámmal, hogy menjek el gimnáziumba. K.I.-t is ő beszélte rá. Azt mondták édesapámék, hogy elmehetek, de nem tudják fizetni a tandíjat, a bentlakást és ő ígérte, hogy elintézi az ingyen kosztot. Négyen voltunk fiúk, de ketten maradtunk. Az öcsém asztalos lett, ő nem szeretett tanulni. Nekem is egy szerencsém volt, hogy nagy volt a szorgalmam, de nyelvekből nem voltam jó, mert nem volt hozzá érzékem. Szüleimnek 6 elemije volt, apám harangozó is volt, azért kapott lakást. Mindig csinált mást is, volt borbély, meg ilyesmi. Lópatkoló kovács volt, mindig azt mondta „Azt sajnálom, hogy a kalapácsot egyik fiamnak se tudtam átadni." De a kerítést ő csinálta nekem, meg magának is. A munkája csak a mezőgazdasággal volt kapcsolatos. Harangozó javadalmi földünk volt 10 hold, amit mi is műveltünk, aztán meg kiadtuk. A 20-as években volt édesapáméknak lova, a 30-as évektől bérbeadta, apósomék bérelték. Volt olyan időszak is, amikor 4 segítsége is volt. Édesapám 1895—1975-ig élt, a Károlyi birtokon volt tanuló, 1919-ben nősült meg. 1956 után építkeztek. 1919-1959-ig harangozó volt. 1949-ben belépett a TSZ-be, kovács lett. 1972-ig ott dolgozott. A ház, ahol laktunk az 1700-as években épült, vályogból, alap nélküli még mi javítgattuk. Édesapám szeretett olvasni, meg a színjátszást is szerette. Volt kultúrcsoport, 1910 körül már volt színjátszó csoport, a tanító foglalkozott vele. Egy évben 2—3 esetben volt előadás, a Falu rossza, a Csikós, A legnagyobb hatalom, a Sári bíró. 1927-ben szerepelt utoljára édesapám, ez jubileumi előadás volt. Általában parasztszerepeket játszott. Járatott újságot, egy időben a regényeket is járatta, ilyen vékony regényeket. Volt Olvasókör, annak is tagja volt, téli estéken odajárt. Meg téli időben 4—5-en elmentek a műhelybe beszélgetni.