Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

vonatkozólag, hogyan áll a helyzet most ennek a megélhetésnek szempontjából és végül, mit mondjak: talán csak jámbor óhajtásokat, vagy álmokat arról, mi lehetne az, ami a jövőben is tudna némi kis karéjjal biztosítani a matyónép számára ebből az annyi vérrel és izzadsággal nagyon is megérdemelt mindennapi kenyérből. Mivel pedig megvallom, nem csak a józan megfontolás, az ész, mint inkább a szív az, amely e kérdés tárgyalásánál vezet, nem olvasom fel mondani valóimat, nehogy túlságosan lekössön a holt betű és a józanság, hanem szabad szóval élek, hogy így jobban érvényesülhessen nálam is és talán önöknél is a szív. . . Nagyon kérem mélyen tisztelt hallgatóimat, kísérjék szívesen figyelemmel az elmondandókat és szóljanak majd hozzá elsősorban a szív indítékai szerint. A matyóság mindennapi kenyere! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a kérdés nagyon komoly főként azért, mert amint már említettem, a ma képe sötét, a jövő képe pedig majdnem kilátástalan. Csak lelkes és kitartó munka, törődés, oktatás, irányítás, vezetés, mélységes együttérzés az elesettekkel és nélkülözőkkel, a küzködőkkel és éhezőkkel; csak a tényleges hatalmat kezükben tartók melegérzéssel párosult segíteni akarása és végül az állandó kutatás nem légvárak után, hanem lehetőségek, gyakorlatilag is legalább kenyérmorzsákat, ha már nem nagy karéj kenyeret jelentő eszközök után: hozhat némi derűt a ma sötétségébe és egy kis kilátást arra, hogy lesz még itt is egyszer szőlő lágykenyérrel! Ismétlem, a kérdés nagyon komoly, mégis bátorkodom azt idehozni önök elé, a mezőkövesdi katolikus intelligencia képviselői elé, akikről nem tudom feltenni sem, hogy ez a kérdés ne érdekelje önöket! Mert hát ki törődjék ezzel a ma elesettségének szinte mélypontján álló kövesdi néppel még talán e nép akarata ellenére is, ha nem mi, a mezőkövesdi katolikus intelligencia elsősorban? - Hát ki hivatott, vagy kinek kötelessége a mezőkövesdi nép eme valóban életbevágó szociális kérdésével foglalkozni, ha nem nekünk katolikusoknak, akiknek talán jobb körülmények, több tanultság, szélesebb látókör jutott osztályrészül a sorstól vagy a jó Istentől? Hiszen a szociális munka az egész országban elsősorban katolikus ügy, mert a magyar szegénység 90 százaléka katolikus. De Mezőkövesden ez a szociális munka, a mindennapi kenyér kérdése